Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

ló épülete lett. A Gaál inspektort követő Tanhoffer József 1746. április 12-én kelt felterjesztésében ennek ellenére új magtár építését sürgette, mert szerinte a kastély az uradalom gabonatermésének elhelyezésére alkalmatlan és kicsi volt. 83 Az új magtár tervét egy 1745. év elejéről származó jelentés szerint Wimpas­singer akkor már készítette. 84 Az építéséhez szükséges faanyagot ekkor is a kapos­vári uradalmi erdőből szándékoztak kitermelni. Az Esterházy-levéltár tervei kö­zött fennmaradt egy 18. század közepéről származó, felirat és aláírás nélküli terv, amely feltételezhetően ezt a tervezett, de meg nem valósított magtárat ábrázolja. 8 (5. ábra.) A rajzon nagyméretű, két belső pillérsorral háromhajósra osztott, három­szintes épület látható, tetején három sor újabb ablakkal, a padlástéren tárolt gabo­na szellőzésére. A tervrajz készítője, valószínűleg Wimpassinger építőmester, 1746-ban újból a vár áttervezésével foglalkozott, ugyanakkor új malom terveit ké­szíttettek vele Ozorára. 86 Ugyanekkor Dombóvárra is terveztettek vele magtárat, amelyet meg is épített. 87 A Wimpassinger által tervezett ozorai malom építését 1751-ben engedélyez­ték Kismartonban, 88 egyúttal a dombóvári magtár szemléjére kiküldött Zinner ura­dalmi mérnököt utasították, hogy a vele utazó Gaspar Schaffner soproni ácsmes­terrel együtt tekintse meg a meglevő ozorai malmokat és tegyen róluk jelentést. 89 Az utóbbit a Kismartonba visszatérő Zinner Wimpassinger építőmesterrel közö­sen nyújtotta be július 12-én. Ugyanebből az évből származik az Esterházy tervtár két olyan rajza, amely az ozorai malmokat ábrázolja. Az első a Sió árterébe két ol­dalról benyúló, háromszög formájú töltés és azon, a folyón át vezető út két végén ábrázol egy-egy malmot, az ahhoz szükséges zsilippel. Az ozorai oldalon három­kerekű, kisebb malom, s kulapusztai oldalon pedig négykerekű, részben újonnan épített malom helyezkedett el. 90 (6. ábra.) A másik rajzon - amely a tervezett állapotot ábrázolja - a Sión átvezető töltés közepén is látható zsilip, a töltés és a hídfők oldalain pedig épített támfal. Az átve­zető út a folyóba nyúló kiszögelésben valószínűleg Nepomuki Szt. Jánost ábrázo­ló, meg nem valósult szobor helyét jelölték. Az ozorai oldalon levő malom válto­zatlan, a másik azonban már hatkerekúre bővített. 91 (7. ábra.) A 18. század közepén folyó építkezések szabályozására 1750-ben rendelte el Esterházy Pál Antal az építendő és helyreállítandó épületek terveinek és költségve­téseinek felterjesztési módját. 92 Ennek alapján nyújthatta be a következő év tava­szán Martin tiszttartó az uradalmi lakóházak közül a számtartó, az asztalos-, a pin­tér-, a szíjgyártó-, a lakatos- és a nyergesmesterek házairól készített helyreállítási ja­vaslatot. Ajavaslat arra világít rá, hogy egy jól szervezett uradalomban akkor hány­féle iparos működött. 93 Az 1750-es évek építkezései változatlanul sokirányúak voltak. Anyaggal való ellátásuk érdekében 1751-ben arra vonatkozóan kért utasítást az uradalom a kis­martoni központtól, hogy a malomhoz és az egyéb, tervezett épületekhez elegen­dő lesz-e a legyártott 170 ezer tégla és a téglásmester folytassa-e munkáját. 94 Ebben az esztendőben a templomon folyt valamilyen, közelebbről azonban ismeretlen építés. Az ajavaslat utal erre, amelyben a dombóvári templom újjáépítéséhez azért kértek központi segítséget, mert a földesúr az ozorai templom építését is segítette. 95 1752-ben tűnt fel az ozorai építkezéseken Wimpassinger építőmester utódja­ként a székesfehérvári Johannes Kerschhoffer. Joseph Carle ácsmesterrel valószí­nűleg Kulapusztára tervezték azt a tizennyolc beteg ló elhelyezésére szolgáló istál­240

Next

/
Oldalképek
Tartalom