Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)
1728-ból származnak. A rajzon a „Riss zur Ozoraer Kirchen. J. Georg Wimbässinger baumeister" felirat olvasható. A kisméretű, színezett tusrajzon a mai templommal azonos méretű épület alaprajza látható, szentélyének északi oldalán sekrestyével. Hajójának nagyobb része és szentélye szürkére festett, ezzel abban a korban a meglevő falakat jelölték. A hajó nyugati végét és az ez előtt magasodó tornyot vörös színnel festették, ahogy akkor az újonnan építendő részeket szokták. A szürkével festett, tehát 1728 előtt is álló templom alaprajza csupán sokszögű szentélyével jelez esetleges középkori eredetet, azt is átépítve, vagy újonnan építve. A rajz tehát azt bizonyítja, hogy Ozora katolikus templomát korábban építették újjá középkori romjaiból, valószínűleg még a 17. század legvégén vagy a 18. század első éveiben. A lapon a templom főhomlokzatának rajza is látható, s ez csekély eltéréssel mai állapotát ábrázolja (1. ábra). Az ozorai lakosoknak a földesúrhoz 1729-ben benyújtott kérvénye szerint „Az elmúlt 1728 dik esztendőben... Szent egyházat újonnan fundamentumtul fogva építettünk...", bár ennek a rajz látszólag ellene mond. Az elkészült templomhoz ekkor oltárt kértek, arra ugyanis a község anyagi erejéből már nem tellett, mivel az építkezést is kölcsönkért pénzen végezték. 37 A kérvényre küldött válasz ismeretlen, egy 1743-ból és egy 1751-ből származó irat szerint azonban az uradalom támogatta a templom építését. 38 Az építkezés után tíz évvel, 1738-ban új terv készült a templom bővítésére. A rajzokat készítő építőmester azokat nem írta alá, csupán Gaál inspektor beadványának mellékleteként maradtak meg. Az új terv alapján a szentély déli oldalára is épült volna toldás és ugyanott emeletes, karzatos oldalhajó is. A templom mai állapotával összehasonlítva, mindebből a szentély melletti bővítés épült meg kegyúri oratóriumként (2. ábra). 39 Két évvel később, 1740-ben a Szt. István magyar király tiszteletére emelt templomot késznek és befejezettnek írták össze. 40 Az uradalmi épületek közé annak kegyúri jogánál fogva nemcsak a templom, hanem a plébánia is hozzá tartozott. Az előzőkben idézett, 1725-ből származó kérelem írásba foglalója az ozorai plébános volt, akiről feltételezhető, hogy már akkor is a mai helyén levő plébánián lakott. Az Ozorán székelő jószágkormányzóság kegyúri joga és feladatai közé tartozott a vezetése alá utalt többi uradalom falvainak templomépítése is. Az ozorai iratok arról tanúskodnak, hogy a 18. század elején az Esterházy-hitbizomány dél-dunántúli területén alig volt templom. 1712 előtt például a kaposvári uradalomban az egyetlen, plébániával ellátható templom Szentbalázson volt. 41 A reformátusok templomairól, különösképpen azok 1730 körül kezdődő, erőszakos elvétele miatt sok említés maradt. Ebben az évben a tótkeszi, a szokolyi és a tengődi protestánsok fordultak panasszal földesurukhoz a tamási, 1731-ben pedig a kovácsiak a csökölyi plébános ellen. 1734-ben a kónyiak panasza szerint az ottani tiszttartó háborgatta őket az általuk építtetett templom használatában. 42 Az uradalom újonnan épített templomai közé tartozott a pari, ahova az ottani német telepesek 1737-ben németül tudó lelkészt kértek. 43 Tarnóczy tiszttartó 1741ben azzal vádolta az ozorai, a tamási és az üregi plébánosokat, hogy távollétében és kegyúri engedély nélkül rakták le az új keszi templom alapkövét. 44 Az ebből keletkezett nézeteltérésben az év közepén Tarnóczy azt írta Pál Antal hercegnek, hogy az idézett plébánosok alaptalanul vádolják őt a templomépítés akadályozásával. 45 1742-ben a dombóvári tiszttartó kért zsindelyt az ottani templom befejezéséhez 46 , 1743-ban a szakályi templom építéséhez felhasznált építési anyaggal számolt el az 235
