Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)
szám nélküli, a 17. század utolsó éveiből származó, német nyelvű összeírás szerint Ozora egykor nagyon szép várkastély volt, akkor azonban teljesen romos, amelyben kettőszáznál több magyar és rác katonaság állomásozott. 13 A romos várhoz tartozó uradalomba a vár alatti mezővároson kívül további birtokok tartoztak. Már egy 1622-ben készített Esterházy-birtokösszeírásban Ozora együtt szerepelt Simontornya és Tamási uradalmaival, összesen huszonegy faluval, de Ozorához tartozott ekkor Törökkoppány, Döbrököz, Dombóvár és Kaposvár vára is, valamennyi uradalmával. 14 A felsorolt várakba királyi parancsra 1702ben iktatták be véglegesen herceg Esterházy Pál nádort, 15 aki ezután is együtt kezeltette dél-dunántúli birtokait. Még ebben az esztendőben új összeírás készült a Balatontól délre fekvő Esterházy-birtokokról, köztük Ozoráról is. Az utóbbihoz akkor, a 18. század elején a határába tartozó Döbrönte, Borzas, Gyánt és Dorog puszták mellett Pincehely, Regöly, Nagyszokoly, Pari, Tengőid, Bedeg, Értény, Kecsege, Majsa, Kónyi, Tamási és Törökkoppány települések, Edelény, Csallányos, Nyári, Adorján, Biród, Henye, Kistava, Kosba, Martinca, Meggyes, Ság, Fornád és Szentmárton puszták tartoztak Tolna megyéből, Veszprémből pedig az Ozorával szemben, a Sió túlsó partján fekvő Tóti és Sári puszták. 16 A következő évben kitört Rákóczi-szabadságharc eseményeiben a Simontornyát kivéve romos vagy elpusztult tolnai és somogyi várak nem jutottak szerephez. A szatmári békét követően az Esterházy-birtokokat 1712-ben szervezték újjá. A Kismartonból ekkor küldött összeíró az ozoraiakat a két uradalmi malom helyreállítására kötelezte, azonban még egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az újjáépítés szervezett formában megindulhasson. 17 Az Ozoráról kormányzott tolnai, somogyi és baranyai uradalmak Esterházy Pál hercegnek abba az 1695-ben alapított családi hitbizományába tartoztak, amelynek részei Ozora, Simontornya, Tamási, Döbrököz, Dombó, Törökkoppány, Kaposvár és Szentlőrinc mellett a Zala megyében levő Alsólendva, Lenti, Keszthely, Tátika, Rezi, Csobánc és Hegyesd várak uradalmai, valamint a család budai, pesti és fehérvári házai voltak. 18 Az 1715-ben elhunyt Pál herceg a hatalmas birtoktestet középső, Gábor nevű fiára hagyta. A családi javakon 1721-ben osztozott meg Mihály és József nevű testvéreivel, azonban mindhárman még ugyanebben az évben el is távoztak az élők sorából. A családi domínium egyetlen örököse Esterházy Józseffia, a kiskorú Pál Antal lett. Nevében nagybátyja, Erdődy György vezetésével hosszú ideig gyámtanács kormányozta az uradalmakat. A dél-dunántúli birtokok vezetésével még Pál herceg bízta meg teljes jogú és teljhatalmú ügyintézőként az Ozorára 1712-ben kerületi felügyelővé, inspektorrá kinevezett Egry Lászlót. 20 A hitbizomány Kismartonban székelő központjának irányításával, az alája rendelt ozorai, pincehelyi, tamási-döbröközi, dombóvári, kaposvári és szentlőrinci tiszttartók segítségével ő kezdette meg az újjáépítést és annak nyomán az ő idejében indult meg a mezőgazdasági termelés. Az újjáépítés szinte mindenütt a falvak újratelepítésével kezdődött, ehhez azonban folyókat kellett szabályozni, mocsarakat lecsapolni, erdőket irtani. Az újjáépítésnek ebben a szakaszában a vezető szerep országos viszonylatban a nagybirtoknak jutott, csak az rendelkezett ugyanis kellő anyagiakkal és szervezettel. A rendkívül kis számú lakosság gyarapodását kezdetben a török időkből átmentett jogok újbóli megerősítésével, adókedvezményekkel igyekeztek növelni. A lakosság létszámát szervezett telepítéssel növelték az ozorai uradalom terü231