Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

katrágya is járult. Az egy pár igásáilatra jutó szántó 38 ökröt feltételezve 55 hold, 48 állat esetén 43 hold volt. 1844-re tovább nőtt ugyan az ökrök száma, de az egy párra jutó szántóterület mégis 47 holdra növekedett. A birtok munkaerő-szükségletét a kuriális zsellérek 960 nap, a feles kukorica után járó 800 nap robotján felül a földbirtokosnak kellett biztosítani. Gazdasági cselédeinek számát nem ismerjük, létükre csupán a két cseléd-, két hajdú-, és faragó- és juhászlakból következtethetünk. Az épületek értéke 1834-ben 7880 pft, 1844ben 19594 pft volt, tehát 10 év alatt Csapó Vilmos jelentős beruházásokat eszközölt. A birtok bevételei így alakultak: ,, robot, nád, év juh ?„ . szántó szőlő rét regálé hala- összesen állat f

u stb. szat 1834 2721 81 4876 784 1122 437 260 10281 1844 5206 255 8752 1251 3510 555 480 20009 A fenti összegek nem jelentették a birtok tiszta jövedelmét. Bár az egyes művelési ágaknál levonták a művelési költségeket, de a végösszeg még tartalmazza a gazdaság általános költségeit. A kimutatás szerint Csapó jövedelme 10 év alatt megkétszereződött. Ez még akkor is nagyon magas, ha figyelembe vesszük a birtok területének gyarapodását és az árszínvonal emelkedését. Tekintve, hogy a birtokos mindkét jövedelembecslése esetében a minél magasabb érték kimutatásában volt érdekelt, a jövedelmek nagyságábanjoggal kételkedhetünk, de egymáshoz viszonyított arányukat ez nem érinti. A jövedelem két fő tételét itt is a juhtenyésztés és a növénytermelés, ezen belül a gabona adja, de itt - ellentétben a tengelici birtokosokkal - érezhetően a gabona a hangsúlyosabb. A földesúri jogon élvezett bevételek az összjövedelemnek csupán töredékét tették ki, arányuk pedig még ebben az évtizedben is tovább csökkent.

410 A Bezerédj István és Pál tulajdonában lévő hidjai és jegenyési gazdaság a szerény terjedelmű úrbériség nélkül 3521 hold. A birtokon a gazdálkodást István irányította, Pál a Sopron megyei szerdahelyi jószágon gazdálkodott. Bezerédj Istvánt dicséri tehát Galgóczynak az értékelése, amely Hidját a vármegye első gazdaságának nevezi. Bezerédj gazdasági ismereteit apja mellett Szerdahelyen szerezte. Sokat tanult a szomszéd és rokon Csapó Dánieltől is. Amikor 1820 körül apja megbízásából Tolnába költözött, rossz természeti adottságú, homokos, mocsaras, elhanyagolt állapotban lévő birtokot vett át. Nagyszabású természetátalakító munkával a futóhomokot édenné varázsolta. Sok gyümölcsfát ültetett, szőlőt telepített, az utakat, legelőket eperfákkal szegélyezte.

411 A munka méreteit jelzi, hogy a korszak végére kb. 400 holdat fásítottak be. Még így is 55 hold homokos, 265 hold vizenyős, mocsaras terület maradt. A szántó nagysága 1685 hold, a rété 184 hold, a legelőé 903 hold. A szántót vetésforgóval művelték, ugart nem hagytak. Az 1836-os évi - az Apáti pusztát is magában foglaló - vetésterv szerint - ősszel 381 hold búzát, 218 96