Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

mát nem tudjuk, Tengelic mellett tekintélyes juhállománnyal rendelkezett Csapó Baracson is. 1838-ban 800 élő bárány volt a szaporulat, ez egy kb. 2000 db-os össz­állományra enged következtetni. 406 Mivel Csapó Dániel sem tengelici, sem baracsi birtokán számottevő robottal nem rendelkezett, igen tekintélyes volt alkalmazottainak száma. 1831-ben tengeli­ci jószágán 44-en szerepeltek a konvenciós listán az ispántól a juhászbojtárig. Eb­ben a szakács kivételével nem foglaltatik benne a belső személyzet, de a két kocsis, két mindenes, 1 lovász, 3 kertész szegődtetése kétségkívül összefügg azzal, hogy Tengelicen volt a család lakóhelye. A béresek száma 20 fő, a juhászoké hat. Szere­pel a jegyzéken néhány iparos is: 1 molnár és két segítője, egy kovács és egy faragó­béres. Az alkalmazottak összesen 2130 vft készpénzt és nagyobb részben termé­szetbenijuttatást kaptak. A külső gazdaság teljes munkaerőköltsége Csapó szám­adása szerint Tengelicen 6000 vft-ot, Bölcskén és Baracson 7671 vft-ot tett ki 1829­ben. Tengelicen ugyanebben az évben iparosoknak és napszámosoknak kifizettek 1285 vft-ot. Az aratók és nyomtatók természetben kapott bérét nem számolva az állandó alkalmazottak és a napszámosok, iparosok közötti munkaerőköltség kb. 5:1 arányban oszlott meg. A néptelen pusztákon állandóan kísértettek a munka­erőgondok. 1835-ben hiány volt nőtlen béresekben Tengelicen, 1831-ben Bara­cson nem kaptak szeptemberben nyomtatókat, mert a szomszédos pusztákon még folyt a betakarítás. Ugyanitt 1838-ban szénakaszálókban volt hiány, ami a gazda­tiszt, Fekete Demeter szerint megdrágította a napszámbéreket. 407 Csapó általában nem betakarítás után, hanem csak a következő évben, ami­kor az árak a legmagasabbak voltak, értékesítette terményeit. 1826-ban áprilsban, 1827-ben júniusban, 1835-ben és 1838-ban pedig csupán szeptemberben adta el előző évi búzáját. 1826-ban 2000 pm repcét értékesített, holott az az évi termése csupán 1500 pm volt, tehát legalább 500 pm eladásával több mint egy évet várt. A búza, rozs felvásárlói között találunk ugyan környékbeli - paksi, dunafbldvári, szé­kesfehérvári, veszprémi - kereskedőket is, de állandó vevői a pesti és budai keres­kedők ill. molnárok voltak. 1835-ben pl. 800 pm búzát adott el egy pesti kereskedő­nek 5 vft/merő áron, 1838-ban 1200 pm-t 9 2/4 vft-ért egy óbudai molnárnak. Mivel a közelben nagy olajütőkapacitás volt - főként Gyönkön - a repcét általában me­gyebeli kereskedők vásárolták meg. 1826-ban a 2000 pm repcét 3 vft/pm áron szin­tén egy gyönki kereskedő vette meg. A termények szállítása a Dunáig szekéren, onnan tovább hajón történt. A gyapjút veje, Kiss Pál közreműködésével általában bécsi kereskedőknek adta el. A kereskedők arra törekedtek, hogy a gyapjút - lehe­tőleg rögzített áron - előre lekössék. Csapó 1833-ban három évre megállapodott Lämmel bécsi kereskedővel, majd a szerződést 1837-ben újabb 3 évre meghosz­szabbították. A második szerződés szerint Lämmel 120 pft/q árat fizetett a gyap­júért. 408 Csapó Dániel birtokának jövedelme döntően a juhtenyésztésből és a gabona­termesztésből származott. Éves számadásai alapján az alábbi táblázatot készítettük bevételeinek főbb té­teleiről: 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom