Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A középbirtokos nemesség birtokgazdálkodása Néhány középbirtokos gazdálkodása Különösen sebezhetőek voltak azok a birtokosok, amelyek csak minimális allódiummal rendelkeztek és azt a jobbágyok robotjával műveltették, s nem voltak eszközeik az önálló gazdálkodáshoz. Az úrbéres és allódiális birtok aránya, a regáléjövedelmek kapcsán már beszéltünk a Perczel és a Kliegl család birtokának és jövedelmeinek egyoldalúságáról. Esetükben gazdálkodásról lényegében nem is beszélhetünk. Birtokuk jobbágyi gazdaságok konglomerátuma volt, tulajdonosi ténykedésük pedig a szolgáltatások behajtásában merült ki. Perczel Sándor, Mór édesapja, éppen a dohánytermesztés fejlesztését ösztönözte birtokán, amely munkaigényessége, a szükséges szakértelem miatt mindenütt a paraszti mezőgazdasági kultúrák közé tartozott. Perczel olyan elismert szaktekintélye volt a dohánytermelésnek, hogy a kor egyik legkiválóbb gyakorló mezőgazdája, Csapó Dániel is hozzá fordult tanácsért.

395 Perczel közvetítésével kötött dohánybeváltási szerződést Ullmann Móric a helyi termelőkkel, megszabadítva őket a császári beváltóhivatal önkényétől. Hatására a dohánytermelés megkétszereződött a környéken.

396 Bár az úrbéres földek aránya az átlagosnál magasabb volt a paksi és a bölcskei közbirtokosságnál is, itt nem hiányoztak az alludiumok, a megmunkálásukhoz szükséges eszközök és igaerő. Nedeczky György 613 holdas paksi birtokából 283 holdat tett ki a szántó, 54 holdat a rét, 59 holdat az erdő, 47 holdat a dézsmás szőlő, 170 holdat a legelő. A fundus instructushoz tartozó 10 ökör, 8 eke, 3 tüskeborona, 3 szekér a jobbágyok robotjával együttesen biztosíthatta a csámpapusztai szántók megművelését. 920 darabból álló juhállománya számára a 170 holdas saját legelő nem lehetett elegendő, nyilván igénybe vette a még osztatlan közös legelőt is.

397 A bölcskei közbirtokossághoz tartozó Szentandráspusztán Tahy Ádámnak egy 541 holdas majorsága volt. Gazdálkodásának részleteit nem ismerjük, de a gazdasági épületek - 2 birkaistálló mellett ököristálló és béreslak - az üzemszerű gazdálkodás feltételeinek legalább részleges meglétére utalnak. Ugyanakkor az 1720 holdnyi allódiális birtokhoz - amelynek döntő része erdő, nádas, rét volt - 19 7/8 jobbágytelek és 94 zsellér tartozott, akiknek robotja jórészt fedezte a birtok megműveléséhez szükséges munkát. Ez eleve gátat szabott a bérmunka különféle formái alkalmazásának.

398 Nem történt előrelépés a művelési rendszerben sem. Maradt a háromnyomásos gazdálkodás, az ugart parlagon hagyták. Az őszi nyomásban búzát és kétszerest, a tavasziban árpát, zabot, kukoricát vetettek. Hiányoztak a szálastakarmányok, amelyek az istállózó állattartáshoz, és az intenzívebb, a háromnyomásos gazdálkodást meghaladó földművelésben nélkülözhetetlenek lettek volna.

399 Amikor a Bartal család 1837-ben átvette az adományozás révén tulajdonába került faddi birtokot, a következő állapotokat találta: a 2015 holdas birtok megművelt részének nagyobb fele a jobbágyok kezén volt. 713 hold szántóból 249 hold, 230 hold rétből 78 hold volt allódiális. A legelő osztatlan volt, a terület nagy részét 253 hold nádas és 796 hold erdő tette ki. Bár a 607 holdas hencsepusztai birtokrész teljes egészében allódiális volt, 1200 birkán kívül mégsem volt semmilyen állatuk. 88