Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

bonyhádi lakos házát.

389 A teveli közlegelőt elárasztották az urasági birkák, kiszorították onnan a jobbágyok marháit, használhatatlanná tették a legelőt. A közbirtokossági jogokkal élve olyan Dőryek is tartottak a teveli legelőn birkát, akiknek egyáltalán nem volt birtoka a határban. Az éleződő konfliktusok objektíve szintén a földesúri és jobbágy érdekek - és földek - elhatárolása irányába hatottak. Úttörő szerepre e tekintetben Tolna megyében Bezeredj István vállalkozott. Az 1832-36. évi VII. t. c. lehetőséget biztosított a kilenced megváltására. 1838-ban Bezeredj István szerződést kötött medinai jobbágyaival, amely lehetővé tette, hogy a jobbágyok ne termésük arányában, hanem rögzített mennyiségben adják le terményadójukat. 1 telek után kilenced helyett 6 pm őszi rozsot, 4 pm zabot, 4 pm morzsolt kukoricát kellett beszolgáltatni. Az 1840. évi önkéntes örökváltságról szóló törvény alapján pedig megegyezett jobbágyaival - 4 egész telek, 9 kisházas - az egyéni megváltás lehetőségében. A megállapodás sajátossága az volt, hogy nem kollektív szerződést kötött összes jobbágyával, és nem a telek becsült értékét fizettette meg velük, hanem az egyes szolgáltatásokat külön-külön lehetett megváltani. A kilencedmegváltás alapjául 3 év átlagára vétetett, 5%-kal tőkésítve, 3 év alatt kifizetve. A szerződés utat nyitott a füstpénz és a robot megváltására is. A füstpénz tőkésítve 8 pft-ot tett ki, a gyalogrobot 1 napját 10 pengő krajcárral számolták el. Bezeredj a fizetni nem tudóknak lehetővé tette a napszámban történő ledolgozást. A hazátlan zsellérektől nem kívánt semmit a megváltás fejében. A papi dézsma bérleti jogát - amely eddig Bezerédjt illette - átengedte jobbágyainak, továbbá magára vállalta a folyamatban lévő birtokrendezési per költségeit. Tekintve, hogy a bordézsma és a regálé birtokostársaival közös volt, ezekről nem mondhatott le.

391 A Bezeredj István által kötött valóban nagyon méltányosnak tűnő megváltási szerződés sohasem lépett életbe. A helytartótanács a szerződést nem hagyta jóvá, így az ügy 1848-ig elhúzódott, s egyszerre aktualitását veszítette.

392 Sikeresen megvalósította viszont a kakasdi - az országban első - örökváltságot. Mint ismeretes Bezeredj István a kakasdi birtokot apja nevében vásárolta gr. Festetics Sándortól, azzal a céllal, hogy a rajta élő jobbágyokat felszabadítsa. Az örökváltsági szerződés az 1223 pft 44 krajcár értékű telkeket 900 pft áron engedte át a jobbágyságnak. Bezeredj lemondott a legelőfelosztáskor neki jutó részről is. A 23 300 pft törlesztést a 6%-os kamatokkal együtt 1845. július 1-jére kifizette a község. Bezeredj zálogba adta a falunak 16 évre a kisebb királyi haszonvételeket, valamint a birtokába jutott 343 hold allódiumból 193 holdat 12 700 pft-ért. Bezeredj István a vételi - örökváltsági - zálogbaadási akcióval 37 000 pft készpénz, 150 hold aliódium, 1 csőszház és 1 magtár birtokába jutott. Együttes értéke valamivel 50 000 pft fölött lehetett. Mivel a birtokért 41000 pft-ot és 200 aranyat fizetett, a tranzakcióval, a szerződés néhány nagyvonalú pontja ellenére - pl. a legelő átengedése - közel 10000 pft nyereségre tett szert.

393 Mi is volt hát Kakasd megvétele és felszabadítása? Filantróp gesztus, amellyel a gyakorlatba kívánta átültetni a reformpolitika legújabb vívmányát, vagy ügyes spekuláció mely néhány év alatt jelentős hasznot hozott számára? Valószínűleg mindkettő. Bezeredj István nemcsak könnyen lelkesedő, idealista reformer volt, hanem józan, takarékos, kiváló gazda is, aki a családi vagyon szakadatlan növelésé86