Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
A bérleti díjakból kikövetkeztetett jövedelmek tehát közel esnek az egyes birtokosok által kimutatotthoz, és azokhoz hasonlóan jelentősen emelkedtek az 1840-es évekre. A birtokárakra és jövedelmekre vonatkozó adataink sajnos térben és időben ritkán fedik egymást. Dőry Ádámné, szül. Cseh Julianna szerint egy birtok jó gazdálkodás mellett 3%, közepes mellett 2% jövedelmet hoz. Férje, Dőry Ádám birtoka mindössze 1,65%-ot jövedelmezett. 318 Kiss Pál nemeskéri birtokáért évi 500 pft bérleti díjat kapott. 1836-ban 20000 pft vételárat kínáltak érte. Az 500 pft árendát 750 pft tiszta jövedelemre felkerekítve 3,75%-os haszonkulcsot kapunk. 319 Karlovszky Zsigmond 1840-ben a jövedelem 4,5%-os tőkésítésével kínált eladásra egy birtokot Csapó Dánielnek Dunaegyházán. 320 Korniss Pál évi 1800 pft bérleti díjat fizető tétényi birtokát 1836-ban 50 000 pft-ért kínálta eladásra. Az eladási árat a birtok értékének elfogadva 5,4%-ot tesz ki a jövedelem. 321 Csapó Vilmos 1844. évi vagyonbecslése alapján 6,7 pft/hold jövedelmet számítottunk. Jószágának egy részét 1847-ben 87 pft/hold áron adta el, a haszonkulcs az eddigi legmagasabb, 7,68%. 322 Mivel további összevethető birtokárakkal és jövedelmekkel néni rendelkezünk, az átlagok összehasonlításával kíséreljük meg a rendkívül eltérő adatok egyeztetését. Tekintve, hogy 1830 előttről mindössze egyetlen adatunk van a föld áráról, számításainkat két időszakra 1830-39,1840-49 korlátozzuk. A földáraknál felhasználtuk a birtokbecslések, a jövedelmeknél az árendákból számított adatokat is. Év földár jövedelem % 1830-39 44,4 pft 3,85 pft 8,6 1840-49 63,75 pft 6,16 pft 9,6 Számításaink nem támasztják alá az e korban általános meggyőződést a földárak és jövedelmek egymástól való elszakadásáról, a birtok árához képest nagyon alacsony haszonkulcsról. Adatbázisunk szűkössége azonban nem teszi lehetővé, hogy általános érvényű megállapításokat tegyünk. Azt azonban bizonyíthatónak tekintjük, hogy Tolna megye jól gazdálkodó középbirtokos nemességének birtokból származó jövedelme meghaladta a kölcsöntőke 6%-os kamatát, és így fedezetül szolgálhatott egy hitelből finanszírozott birtokgyarapításhoz, miként Csapó Dániel, Bezerédj István sikerrel alkalmazta is ezt a módszert. Csapó Dániel birtokánakjövedelemtermelő képességével kapcsolatban az alábbi számításokat végeztük: 1821-1832 között vezetett számadáskönyvében 8 év (1821, 1823,1824,1825,1826,1828,1829,1830) kiadásai találhatók. Személyi kiadásai-mindaz ami nem üzemköltség, illetve adósságszolgálat - teljes összege 122368 Ft, évi átlaga 15 296 Ft. E nyolc évben felvett 116 982 Ft kölcsönt, törlesztett 170 328 Ft-ot, birtokvásárlásra fordított 36 222 Ft-ot, hitelt nyújtott 30 000 Ft értékben. A kölcsönök valamint a törlesztés, tőkekihelyezés, birtokvásárlás szaldója+119 568 Ft, évi átlagban 14 946 Ft. Évi személyes kiadásainak és megtakarításainak, azaz az üzemköltségektől megtisztított tiszta jövedelemnek az összege évi átlagban 30242 vft/12096 pft, amelynek kb. a felét elfogyasztották, felét pedig beruházták. A birtok jövedelme az ő esetében tehát valóban alapja lehetett egy birtokgyarapító törekvésnek. 3223 73
