Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

birtok átvétele fejében vállalt át, továbbá évi 100 pft járadékot fizetett, és egy alapítványi segélyt szerzett számára. A rohamosan elszegényedő Kiss Antal birtokát már 1832-ben szerette volna Kiss Pál megvásárolni, mielőtt teljesen feléli gyermekei örökségét. 15 000 vft vételárat ajánlott fel, melynek fejében egy fel nem mondható adóslevelet kapott volna, s Kiss Pál csupán a kamatokat fizette volna. A nehézséget az jelentette, hogy a vármegye az adós földbirtokosnak kedvezni akarván végrehajtáskor a valóságosnál magasabban határozta meg a birtok értékét, így előfordulhatott, hogy a későbbi eladáskor az executionális összegnél kevesebbért tudták csak a birtokot eladni. Kiss Antal 91/2 jobbágytelkét 14 000 ft adósság terhelte. A telkenként befolyó 55 ft, összesen 522,5 ft jövedelem nem érte el a tartozás 6%-os kamatát (840 ft) sem. 1834ben Kiss Antalnak már csupán 100 hold földje volt, amellyel maga rendelkezett, minden gazdasági felszerelés nélkül, így esélye sem volt rá, hogy anyagi romlásának folyamatát megállítsa. Az üzletet végül Kiss Pál apósa, Csapó Dániel ütötte nyélbe 1836-ban. Az eladási feltételeket nem ismerjük, de Kiss Pál nagyon elégedett volt a Csapó által kialkudott kondíciókkal. A szintén csőd szélén álló Kiss Ferencen a birtok kis részletekben történő eladogatása már nem segített. 1834-ben Kiss Ferenc meghalt, 4 gyermekének gyámja a birtok zárgondnoka, Simon Rudolf lett. A 68 728 vft/27 491 pft adóssággal terhelt birtokot Kiss Pál 1836-ban 100 467 vft/40186 pft áron megvásárolta. Kiss Ferenc tehát birtoka értékének 68,5%-áig volt eladósodva. Négy gyermekére összesen 12 695 pft tőke maradt. Kiss Pál más szomszédos birtokosoktól is kész lett volna birtokot vásárolni. 1837-ben a grófi Viczay család nemeskéri birtokának megszerzését tervezte. Buda közelében, Tétényben is volt egy kisebb birtoka Kissnek. Amennyiben nem Fiumébe, hanem mint arról eredetileg szó volt, Budára került volna a helytartótanácshoz, úgy Korniss Pál és Csik Imre tétényi birtokát szándékozott megvásárolni. Kiss Pál nem élt és gazdálkodott birtokán. Talán ez magyarázza, hogy azok az érzelmi szálak, amelyek egyes birtokos családokat az „ősi", a családnak nevet adó birtokhoz fűzték - még olyan esetekben is, amikor az anyagilag előnytelennek bizonyult -, benne nem voltak olyan erősek. 1836-ban kész lett volna nemeskéri birtokát eladni 20000 pft-ért, 1839-ben a családi törzsbirtok Miszla eladását tervezte a Zichyeknek, Apponyiaknak vagy Sinának, röviddel azután, hogy unokatestvéreitől megszerezte a család Kiss Ignác-féle ágának örökrészét. Egyik üzletre sem került sor, csupán kb. 150 holdas dunaszentgyörgyi birtokát adta el 1831-ben Csapó Vilmosnak.

244 A dunaszentgyörgyi határ az 1830-as évekre már nagyon felaprózódott a közbirtokosság kezén. Több birtokos család szabadulni igyekezett 100-300 holdas, ésszerűen nem művelhető birtokrészétől. Ezt a helyzetet Csapó Vilmos, akinek birtoka döntő részben éppen itt feküdt, jószágának kikerekítésére használta fel. 1834-ben megvásárolta a Fördős család közel 300 holdját, 1835-ben a Győry és Vince család részbirtokát. Csapó Vilmos teljes birtokának 2/13 részét vásárolta, 2/13 részét pedig zálogban bírta, azaz kb. 900 holddal gyarapította jószágát Dunaszentgyörgyön az 1830-as években. A birtokszerzést nem saját tőkéből finanszírozta, hanem kölcsönökből. Mivel a kölcsöntőkéből vásárolt birtok tiszta hozama nem fel58