Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

lakóépületek emelése emésztette fel. Az anyagi terhek másik forrása a sok gyermek, ezek felnevelése, a lányok kiházasítása, örökléskor örökrészük pénzbeli megváltása, ill. több örökös esetén a felosztott birtok ismételt gazdasági felszerelése volt. A veszteségek harmadik forrását a rossz termések, állatok elhullása, tűzesetek, egyszóval a természeti csapások okozták, amelyek mögött azonban rossz gazdát, az értékesítésben járatlan üzletembert gyaníthatunk. Bár az örökölt adósságot nem tekinthetjük az eladósodás önálló tényezőjének, hiszen a kezdeti hitelfelvételt a felsorolt okok valamelyike váltotta ki, a velejáró kamatok növelték a birtok terheit, csökkentették az elfogyasztható jövedelmet, uzsora esetén pedig a további eladósodás legfőbb forrásává válhatott. A dolog természeténél fogva alig esik szó az adósságok egyik legfőbb okáról, a költséges, a reális lehetőségekkel nem számoló életvitelről. A nemzedékek által felhalmozott adósságok törlesztését a birtokok jövedelme csak nagyon ritkán fedezte. Az adósságállomány csökkentésére általában birtokosztályok idején került sor, fedezetéül a szétszórt családi birtok valamelyik távolabb fekvő részének, városi lakóháznak az eladása, ill. az örökölt családi tőkepénzek szolgáltak. Érdekes jelenség, hogy kevés olyan nemes volt, mint id. Dőry Ádám, aki irtózott az adósságoktól. A kölcsönt könnyű pénzforrásnak tekintették, amelyet alkalmasint egy másik kölcsön felvételével törleszteni lehet. Az adósságot szinte úri státusuk velejárójának tekintették, nem törekedtek adósságaik letisztazasára akkor sem, ha egyébként saját kihelyezett tőke birtokában ez megtehették volna. (Ebben persze az is szerepet játszott, hogy maga is csak nehezen juthatott saját pénzéhez.) A vármegyében kulcspozíciókat birtokló középbirtokos nemesek nem érezték függőnek helyzetüket a hitelezőtől, sőt, különösen nem nemesi hitelező esetén az kerülhetett függő helyzetbe adósától, akin nem, vagy csak nehezen és sokára tudta követelését behajtani. Az adósságcsinálás tehát könnyűnek és veszélytelennek látszott, míg egy kritikus pontra érve váratlanul csaptak össze a hullámok az eladósodott birtokos feje fölött. 4 49