Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

kosról van-e szó. Erre a kérdésre csak az egyes földbirtokosok helyzetének konkrét vizsgálata adhat választ. A középbirtokos családok pénzügyi helyzete Egy-egy földbirtokos eladósodásának tehát többféle oka lehetett, s ez befolyásolta a birtokos képességét a kamatok fizetésére és a tőke törlesztésére. Ahol a földbirtokos család megélhetését a birtok jövedelméből nem tudta fedezni, és a kölcsönt a vélt vagy valós társadalmi státus alapján kívánatos életvitel finanszírozására fordította, ott a tönkremenetel előre látható volt. Az a feudális szemlélet, amely a birtokot nem egyszerűen megélhetési forrásnak, hanem a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzet meghatározójának tekintette, melyhez számtalan kötelem kapcsolódik - hajdanában katonáskodás, a XIX. században inkább anyagi áldozatokkal is járó vármegyei közszolgálat, nemzeti, hazafias vállalkozások anyagi támogatása s főként az úri bőkezűség az életvitelben, vendéglátásban -, olyan mély gyökeret vert a nemesség egészének tudatában, hogy még a reformkorban is erősen hatott. Ebből a felfogásból adódóan azután szinte mindenki - a hétszilvafástól a dúsgazdag arisztokratáig - lehetőségein felül költekezett és eladósodott. A források alapján szinte lehetetlen megállapítani, hogy a felvett hitelek mekkora hányada szolgálta a napi igények kielégítését. Tóth Tibor felmérése szerint a Somogyban 1750-1812 között felvett kölcsönök 5,5%-a az általános szükség, 27,1%-a a birtokvétel, 20%-a a zálogkiváltás, 40,3%-a az adósságtörlesztés, 5,9%-a a gazdaságfejlesztés, 1,2%-a a kereskedés célját szolgálta.

175 A személyes szükségleteket szolgáló 5,5%-os arány nem tűnik magasnak, de homályban marad, hogy a zálogkiváltásra és adósságtörlesztésre fordított 60,3% eredetileg mekkora hányadát fordították személyes kiadásokra. Annyi azonban kiviláglik belőle, hogy az új adósságok 60%-át a régiek törlesztésére fordították, tehát az egymást követő nemzedékek egy egyre növekvő adóssághegyet görgettek maguk előtt. Biharban az 1837-1847 között felvett 5 millió Ft hitelből 0,5 millióról állapítható meg, hogy napi igények kielégítését szolgálta. A szerény összegű kölcsönök azonban általában véve sem voltak alkalmasak jelentős beruházások kivitelezésére.

176 A18. században újonnan betelepített tájakon - így Tolna megyében is - nagymértékben terhelték a köznemesi birtokot a donatio költségei. Az adományozott birtok betelepítése, művelésbe vétele jelentős tőkét igényelt. Ha az új birtokos nem rendelkezett tartalékokkal, pl. egy másik gazdasággal, kénytelen volt kölcsönökből fedezni a beruházások költségeit.

177 Bármi is volt az oka, tény, hogy a reformkori középbirtokos nemesség a birtokokkal együtt jelentős adósságot örökölt felmenőitől. A közmondásosán gazdag 44