Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A Tolna megyei középbirtokos nemesség tehát fél évszázad alatt 2,5 millió pft adósságot halmozott fel, melynek ugyanezen idő alatt kb. 1/3 részét le is törlesztette. A történeti irodalomból rendelkezésre álló más megyék adatai nem vethetők össze saját számításainkkal, mivel azok más időszakra és a nemesség egészére vonatkoznak. Közlésüket mégis szükségesnek tartjuk, mivel valamelyest viszonyítási alappal szolgálhatnak. Somogy megyében 1756-1812 között 6858680 pft-os betáblázásra és 2 900 483 Ft-os kitáblázásra került sor. A törlesztés aránya 30% felett van, ami közel áll a tolnai adatokhoz.

169 Bihar megyében 1837-1847 között 5174 394 pft-ot tábláztak be a nemességre. Ugyanezen idő alatt 1065132 pft kitáblázása történt meg. A törlesztés tehát a hitelfelvételnek csupán 20,5%-át tette ki.

170 Pest megyében 1750-1847 között összesen 20808837 pft-ot tábláztak be, s 4705606 pft-ot tábláztak ki, a teljes összeg 22,6%-át. Baranya megyében 1732-1848 között 5 346194 pft adósságot mutat ki Ungar, melyből 1441301 pft-ot fizettek vissza, a tartozások 27%-át.

171 Tolna megye középbirtokos nemessége a reformkorban a megye területének 18%-át birtokolta. Arányos eladósodást feltételezve a megye nemességére betáblázott teljes összeg közel 10 millió forintot tett volna ki, több mint kétszeresét a Baranya megyeinek, megközelítve a területileg lényegesen nagyobb Pest megyét. A 2,5 milliós adósságteher nem egyenletesen oszlott meg a 35 középbirtokos nemzetség-család között. A 12 legjobban eladósodott család együttes tartozása 2120124 pft volt, azaz a családok 1/3 részét terhelte az összes adósság több mint 4/5 része. A Dőry és Perczel család által felvett hitel együttes összege pedig 833 478 pft volt, a teljes kölcsönösszeg 1/3 része. Ugyanakkor nem volt betáblázott adóssága 6 családnak, 1 családnak pedig csupán rövid ideig. Birtokához képest kis összegű adósság terhelt 9 családot, 2 család pedig többet törlesztett a fél évszázad alatt, mint amennyi kölcsönt felvett. Öszszesen tehát 18 család, a teljes szám több mint fele nem tekinthető eladósodottnak. Természetesen egy-egy család mögött általában több birtokos is rejtőzik, akiknek anyagi helyzete gyakran nagyon eltérő lehetett. Eladósodottnak tekinthető nemzetségek tagjai között is találhatók konszolidált anyagi helyzetűek, s fordítva, összességében anyagilag jól álló családoknak is voltak fekete bárányai. Személyekre lebontott s földbirtokukhoz viszonyított vizsgálatukra később még visszatérünk. A hitelfelvételek nemcsak családonként, de időben sem egyenletesen oszlanak meg. Ezt alátámasztják más megyék adatai is. Biharban a nemesség 1837-ben 163 948 pft kölcsönt vett fel, 10 évvel később, 1847-ben 732 099 pft-ot, tehát közel az ötszörösét. Varga János a kölcsönök ugrásszerű növekedését az 1840. évi váltótörvény pénzforrásnyító hatásával magyarázza.

172 Pest megyében a nettó eladósodás összege 1750-1840 között 8 389 083 pft volt, 1841-1847 között 7 714148 pft, azaz hét év alatt közel akkora adóssághegy képződött, mint korábban 90 év alatt.

173 Az eladósodás egyre gyorsuló üteméről tanúskodik a 12 legjobban eladósodott Tolna megyei középbirtokos család tartozásainak és törlesztéseinek dekádonkénti bontása is: 40