Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Az áttörés az 1839-40-es országgyűlésen következett be. Eltörölték a sommásan érvényesíthető követelések felső határát. A váltótörvény rést ütött a nemesi kiváltságon. Senkit sem köteleztek a váltókötelezettség vállalására, de ha megtette, nem vonhatta ki magát a váltótörvényszék hatásköre alól. A váltótörvényszék pedig figyelmen kívül hagyta az ősiségét a követelések érvényesítésekor.

148 A váltótörvény megkönnyítette a hitelfelvételt, s ezzel hozzájárult a nemesi családok gyors eladósodásához, ugyanakkor rövid lejáratú, magas kamatú váltokölcsönök nem voltak alkalmasak a mezőgazdaság tőkeszükségletének fedezésére. A tervezett földhitelintézet pedig 1848-ig nem valósult meg. A hitelnyújtás jogi szabályozása kihatással volt a kölcsönök formájára is. Zálogkölcsönök nyújtására, melynél az adós átengedi birtokát a hitelezőnek, ritkán került sor, mivel az a rokonok hozzájárulását is igényelte. A folyókölcsönöknél a gondot a hitel fedezete jelentette. A jelzálogkölcsön fejlődését az ősiség akadályozta, amely korlátozta a birtok gazdájának tulajdonjogát.

149 Ezért azután zálogolható érték mellett gyakran szerepelt kezes is biztosítékként.

150 Főurak éltek az emisszionális kölcsönnel, amelynél főkötelezvényt adtak a hitelező banknak, az pedig részkötelezvények formájában kihelyezte a nagyközönségnek.

151 Az ún. auszugális kölcsön fiktív áruhitel, amelynek előnye az volt, hogy nem fenyegette a hitelezőt az uzsora vádja.

152 A váltokölcsönök forgalma 1840 után nőtt meg ugrásszerűen.

153 Biharban a nemtelenek - bérlők, kereskedők - által nyújtott hitelek 60%-a terményelőleg volt, amely nyerészkedésre adott lehetőséget a terményfelvásárlónak. Ezt a hitelformát azonban elsősorban a kisebb, értékesítési nehézségekkel, pénzzavarral küzdő birtokosok vették igénybe.

154 A hitelnyújtás jogi bizonytalanságai a törvényesen maximált 6%-nál magasabb kamatokat eredményeztek. Széchenyi István felismerve hiábavalóságát, élesen ellenezte a kamatláb törvény útján való meghatározását. Helyette biztosítékokat igényelt a hitelező számára.

155 Ennek hiányában azonban virágzott az uzsora. A valóságos kamatlábnak - éppen illegális jellege miatt - nehéz nyomára jutni. Tóth Tibor 9-12%-ra teszi a 18/19. század fordulóján, ami a termelés alacsony hozama mellett a termelőerők kiuzsorázásához vezethetett.

156 Varga János szerint az egyháztól 5%-os kamatra kapott pénzt az uzsorások 20%-os kamatra adták tovább. Szélsőséges helyzetben a kamat még ennél is magasabb lehetett. A Sopron megyei Szilsárkányban élő Jeszenszky Istvánnak éppen a márciusi forradalom napjaiban mondták fel egy tartozását. Készpénze nem lévén, az uzsorások 40-50% kamatért kínáltak számára kölcsönt, hogy átmeneti pénzzavarától megmenekülhessen. Ez vezetett végül 1848. március 18-án a moratórium elrendeléséhez.

157 A hitelügyet bonyolította a pénznemek kérdése és az infláció is. Papírpénzt Mária Terézia már a XVIII. század derekán bocsáttatott ki. Fedezetéül elvben nemesfém szolgált. A francia háború költségeinek fedezésére azután működésbe lépett a bankóprés, melynek következtében egyre növekvő diszázsió alakult ki a fém és a papírpénz között, 181 l-ben a papírpénz az ezüstpénznek már csak 12%-át érte. 1811-ben azután uralkodói pátens a bankócédulákat névértékük 1/5 részére devalválta, és váltójegyekre cserélte be. Azonban az új váltóforint sem tudta tartani érté34