Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

mányozta 1838-ig. Dőry Mihályné számára az ítélet 550 pft özvegyi tartást állapított meg, ennek fejében kihasítottak számára 110 hold szántót és 11 hold erdőt.

125 Ha gyermektelenül maradt hátra az özvegy, akkor elvben módja volt rá, hogy özvegyi haszonélvezetként férje hagyatékának birtokában maradjon. Dőry Ferenc Antalnétól férje halála után 1817-ben sógora, Dőry Károly váltotta ki a férfiágat illető jószágot. Özvegyi és hozományi juss fejében 30000 vft-ot, majd további 3700 Ft-ot kapott a birtok átvevőjétől. Miután rossz gazdálkodással rövid idő alatt eltékozolta saját 20 000 vft értékű örökölt ingóságait, valamint a sógorától kapott pénzt, könyörületből sógora 600 vft évjáradékot biztosított számára. 1821-ben Dőry Károly is utód nélkül halt meg. Oldalági örökösei - ifjú Dőry Ádám és Dőry Pál özvegye megtagadták tőle a havi 50 vft kifizetését. Könyörületességből hajlandók lettek volna eltartani Zombán, de az özvegy ragaszkodott pesti lakásához és az évi 600 vfthoz. A per 1825-ig, az özvegy haláláig tartott.

126 Dőry Ádám örökösei és Dőry Miklós másik gyermektelenül meghalt nagybátyjuk, Dőry János özvegyével is szerződést kötöttek annak özvegyi tartására az örökség átengedésének fejében.

127 1838-ban a tüdőbajos Dőry Péter néhány napi házasság után meghalt. Egyenesági örökös nem lévén, fivére, Dőry Sándor azonnal kezdeményezte a birtokosztályt s az özvegy, Lázár Emília özvegyi tartásának meghatározását. Az özvegyet képviselő Dőry László vitatta Dőry Sándor és fivérei követelésének jogosságát, mivel a birtok az özvegy haláláig őt illeti meg. Végül 1840-ben megegyezés jött létre, amelyben Lázár Emília lemondva az özvegyi haszonélvezeti jogáról, évi 600 pft évjáradékot kapott a birtokot öröklő Dőry Sándortól, Imrétől és Mihálytól. Házassága esetére pedig egyszeri 300 pft-ot.

128 Kápolnay (Paur) Antal és Nedeczky Erzsébet 1811. június 16-án kelt házassági szerződése rögzítette a menyasszony jogait elözvegyülése esetére. A megállapodás neki ítéli a közös szerzemény felét, valamint az egész vagyon feletti rendelkezésijogot a gyermekek nagykorúságáig. Amennyiben a házasság magtalan maradna, a közös szerzemény egészét a feleség örökölné. Az 183 l-ben elhunyt Kápolnay Antal a házassági szerződés ellenére végrendeletében kizárta özvegyi jussából feleségét. A pereskedés elkerülésére Kápolnayné bizottság kiküldését kérte Tolna megyétől a békés megegyezés érdekében. A Gindly Antal vezetésével megalakult bizottság úgy egyezett meg négy gyermeke kijelölt gyámjaival, Csapó Dániellel és Augusz Antallal, hogy a 2150 holdas birtok évi 4000 pft jövedelméből 1000 pft özvegyi tartásdíjat biztosítanak számára. A hagyaték feletti rendelkezési jogot - melyet a házassági szerződés biztosított - maga az özvegy sem kérte.

129 Fiúk, Kápolnay Károly 1834-ben kötött házasságot Ritter Rozáliával. Házassági szerződésük - a szülőihez hasonlóan - szintén biztosítja özvegye számára a vagyon haszonélvezeti jogát, amíg az ő nevét viseli, azaz újra férjhez nem megy.

130 Kiss Ignác 1814-ben halt meg. Birtokát négy fia örökölte, de az apai végrendelet szerint át kellett adniuk az özvegynek a gabona, a vetés, a széna, a házieszközök, a drágaságok, lovak, szarvasmarhák felét, és minden testvér további 7500 ft-ot fizetett özvegy anyjának. A kemény feltételeket súlyosbította, hogy közülük háromnak saját kúriáról kellett gondoskodni, Jánosnak pedig további 16300 ft-ot kellett fizetnie a neki jutott apai házért. Mindez jelentős szerepet játszott abban, hogy ké29