Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
rület átlaga ekkor 166 hold. 1847-ben, amikor a birtokosok száma már 32 fő, átlagos területük már csupán 140 hold. A valóságos birtokviszonyokról - nem lévén urbarialitás - még a jobbágytelkek aránya sem ad felvilágosítást. Néhány elszórt adattal rendelkezünk csupán: Takács Istvánné, szül. Miskey Julianna birtoka 1844-ben 54 hold volt. 45 Az 1829-ben egyenes ági örökös nélkül meghalt Csehfalvay Sándor egyik oldalági örökösére, Jeszenszky Jánosra 5247 vit örökség jutott, mely összeg további hét részre lett felosztva. 46 Györköny területe a módosított adatok szerint 7500 hold. 47 A területet már 1767ben is 10 család birtokolta. 48 1847-re a birtokosok száma 35-re emelkedett, s az átlagos területnagyság 214 holdra csökkent. Az úrbértelkek arányából következtethetően azonban még így is maradt néhány jelentősebb birtokos: 49 Petrich György 1400 hold Forster Benedek 800 hold Kapuváry János 800 hold Salamon Judit 800 hold Salamon Zsigmond 400 hold Meszlényi Lajos 400 hold A közbirtokosság többi tagjának, 4 Forsternek, 3 Szluhának, 5 Meszlényinek, öszszesen 29 főnek együttesen 2900 hold föld jutott, vagyis átlagosan csupán 100 hold. Az ismertetett közbirtokosságok legkisebbikén - 2500, illetve a módosított adatok szerint 2000 hold - Némediben 1847-ben 112 nemes élt, közülük 19-en kaptak 1848. után úrbérkárpótlást 50 , tehát az átlagos birtoknagyság 100 hold körül volt a községben. Jelentősebb birtoka senkinek sem volt. Csapó Dániel tulajdonában volt a közbirtokosság kb. 1/10-ed része, 267 hold. 51 Dédnagyanyjától, Győry Évától örökölte a Csapó család némedi birtokát a 18. század közepén. 52 1767-ben a Daróczy és Fehér család birtokolt még itt, a század végére pedig csatlakozott a Horváth család, 1848-ra pedig a Kiss, Barbacsy, Roboz, Torkos család. 53 A megye közepén, a simontornyai járásban fekvő Gyönk területe a hozzá tartozó Szabaton és Gerenyás pusztákkal a reformkori nemesi adókulcs szerint kb. 10 000 hold, a pontosabb 1851. évi telekkönyv alapján 9147 hold volt. 54 1767-ben a Magyary, Mészáros, Kántor, Cseh-Csúzy család voltak birtokosai, a század végén Vályi a Kenesey családot említi. Ellentétben az eddig ismertetett közbirtokosságokkal, itt a birtokok szétforgácsolódása a 19. század első felében megállt, sőt viszszafordult. 1848-ra már csupán három református földesura volt a mezővárosnak. A nyitrai eredetű Fejér, Komárom és Tolna megyében is birtokos Magyary Kossá család sarja, Sámuel 1832-ben visszavásárolta a leányágon a Csúzy családra, 1839-ben a Hajós családra szállt birtokrészt, s így a közbirtokosság 11/18 részének mintegy 5500 holdnak a birtokába került. 55 Magyary Kossá Sámuel házassága révén - a Gyönkön birtokos Kenesey Annát vette feleségül - a közbirtokosság 1/12 részét szerezte meg. Az ily módon koncentrált birtok további aprózódásának elejét vette, hogy csupán egyetlen örököse volt. 56 A másik jelentős birtokos Halász Lázár, aki mintegy 2150 holdat bírt. A Borsodból elszármazott Vizsolyi Jánosnak kb. 1500 hold birtoka volt Gyönkön. 15
