Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

I mint a Baranya megyei Mocsoládot is. Fiúk, András II. felesége hozományaként Zala megyében szerez birtokot (Besenyő, Pölöske, Kerecsény). Bár birtokaik 6 megyében - Baranya, Tolna, Zala, Veszprém, Vas, Komárom - terültek el, családi központnak a legterjedelmeseb birtokot, Kajdacsot választották. Gyors befogadtatásukat jelzi, hogy Sztankovánszky már 1754-ben Tolna megye alispánja.

34 Bonyhád és környéke egy 1660-as oklevél szerint Bosnyák Tamás birtoka volt. Halála után Jurasin György szerezte meg. 1677-ben a kamara a birtokot 2000 Ft-ért eladta Kersnerich Mihály soproni polgármesternek. 1723-tól az uradalom br. Schilson és Kun Ferenc birtokában volt. 1743-ban Schilson a jószág egy részét eladta Perczel Józsefnek és apósának Gaál Sándornak, 1755-ben a másik felét a Kliegl családnak. Korszakunkban az uradalom két közel egyenlő nagyságú része Perczel: 17 500 hold, Kliegl: 15 000 hold - oszlott. A Perczel részhez tartozott: Cikó, Majos, Zsibrik, a Kliegl részhez Mórágy, Mőcsény, Palatinca. Bonyhád a két család közös birtoka volt.

34a Fadd és Hencse birtokjogát még a török uralom idején szerezte meg az Abaffy és a béri Balogh család. 1703-ban a Baloghok megszerezték az Abaffyak részét is. 1723-ban Balogh Boldizsár, a kivégzett kuruc brigadéros fiának „hűtlensége" miatt az udvar elkobozta a birtok 1/3 részét, s azt az udvarhű Petrovszky Józsefnek adományozta. 1744-ben az Abaffy család hosszú pereskedés után visszaszerezte a birtok 1/3 részét, így a három család egyenlő arányban osztozott meg az uradalmon. A birtokviszonyok azonban a 18. század közepén sem szilárdultak meg. 1746ban az Abaffy család zálogba adta birtokrészét Festetics József tábornoknak, majd a birtokról végleg lemondva elhagyta a megyét. Ezzel egy időben Festetics megkapta a gr. Wallis család kihalásával szabaddá vált tolnai uradalmat. 1766-ban az uralkodói kegy grófi rangra emelte a Festeticseket, így további pályafutásuk kívül esik tanulmányunk körén. A 19. század elején férfiágon a Petrovszky család is kihalt, így birtokrészük visszaszállt a kincstárra. 1837-ben az uralkodó Bartal Györgynek adományozta a Petrovszky-hagyatékot. A Pozsony megyei szegény nemes alispánként, országgyűlési követként, majd a magyar kancellária referendáriusaként, udvari tanácsosként csinált karriert, s szolgálatai jutalmául nyerte el az utolsó magyarországi donátiót, melynél azonban a birtok becsült értékének kb. 2/3 részét, közel 60 000 Ft-ot ki kellett fizetnie. Bartal György azonos nevű fiát küldte a család képviseletében Tolna megyébe.

35 Valamennyi jelentős birtokos család birtokszerzésének, betelepülésének bemutatására nincs sem terünk, sem módunk, ennek ellenére a felsorolt példák alapján bizonyos tipológiát készíthetünk. A birtokszerzésnek alapvetően két - egy primer és egy szekunder - útja volt. Uralkodói adományozás útján elsősorban kereskedők, hadiszállítók (Gindly), udvarhű, zömmel délszláv katonacsaládok (Monaszterly, Festetics, Petrovszky, de idesorolható a francia Mercy is), udvari tisztviselők (Bartal) jutottak földhöz. Még a török uralom alatt kapott adománylevelet az Abaffy és Balogh család, olyan időszakban tehát, amikor ennek csupán elvi jelentősége volt, hiszen beláthatatlan volt az az idő, amikor a birtoknak valóságos tulajdonába léphetnek.