Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

előleg, de ellentétben a kisebb Bihar megyei birtokosoknak nyújtottál, a jómódú középbirtokosoknak lefizetett előleg nem hiteljellegű volt, hanem inkább az üzlet biztosítékául szolgált.

519 A terményárak a kereslet-kínálat hatására jelentős mértékben változtak. Az 1830-as években a szarvasmarha ára nőtt, majd az 1840-es években ismét csökkent. A gyapjúárak is az 1830-as években érték el a legmagasabb pontot, (1831-1841 között 85 pft/bécsi mázsa).

520 Ugyanakkor egyes birtokosok ennél lényegesen magasabb árakat kaptak. 1833-ban a mernyei gyapjú mázsánkénti ára 110 pft, valamint 1 arany volt.

521 Gindly 1836-ban ajobb minőségűért 150 pft-ot, a gyengébbért 120 pilot kapott.

522 Tallián István osztopáni birtokos (Somogy m.) a Magyar Gazdában arról panaszkodott, hogy az általa szállított gyapjúért mindössze 94 pft-ot kapott.

523 A gabona ára a pécsi piacon 1824-ben 2,81 vft volt mérőnként, 1836-1845 átlagában pedig 4,34 vft-ra emelkedett.

524 A termények értékesítése határozta meg végső soron egy-egy ágazat jelentőségét a birtok gazdálkodásában. Az áttekinthetőség kedvéért táblázatba gyűjtöttük a Tolna megyei középbirtokos családok gazdálkodásának vizsgálata során nyert adatokat jövedelmük összetételéről: XT

, . . növény- feud. egyéb „,„ Nev juh , /, t ,„ . , szolo J termeles szolg. allatok Csapó Dániel 44% 36% 10% Csapó Vilmos 26% 47% 7% 1% 8% (1834) Csapó Vilmos 26% 43% 5% 1% 6% (1844) Dőry Miklós 13,5% 48% 24% 2% 3% Dőry György 10,6% 45% 22% 1% 8% Táblázatunk csupán a legfontosabb jövedelmi ágakat tartalmazza, így összegük nem adja ki a 100%-ot. A jövedelmekben mutatkozó eltérések megerősítik a birtokjogi állásáról - aliódium, úrbériség - és ebből következően a gazdálkodás eltérő jellegéről korábban tett megállapításainkat, a középbirtokos nemesség Tolna megyében létező három fő típusának létezését. A történetileg feldolgozott uradalmak viszonylag kis száma megnehezíti, hogy vizsgálatainkat más gazdaságok adataival szembesítsük. Gr. Schmideggné berki uradalmának 1/4 részét tette ki az úrbériség, az összjövedelemnek pedig 15%-át nyerte a jobbágyoktól, bár a szerző megállapítása szerint az úrbéri jövedelem a becsültnél magasabb lehetett. Az állattartásból származó jövedelem a bevételek 33%-át tette. Típusában így átmenetet képezett a Csapó Dániel képviselte tengelici birtokosok - ahol az állattenyésztés a jövedelem 54%-át adta - és a Dőrybirtokosok között, ahol kb. 15%-át.

525 A sárospataki uradalom összbevételét, s ezen belül a növénytermesztés és a feudális járadék jövedelmét nem ismerjük. Az állattenyésztés két ágazatának, a 118