Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

mogy megyei Schmidegg birtokon még a háromnyomásos gazdálkodás dívott, de már termeltek repcét, dohányt, burgonyát, kukoricát, mákot és takarmánynövényeket is.

442 A tatai uradalomban az ugar egy részét takarmánynövényekkel vetették be, egyes pusztákon pedig 9-11 éves forgási idejű váltógazdálkodást vezettek be.

443 Az 1830-40-es években az előszállási uradalomban elterjedt a négynyomásos rendszer, melyben 3 év művelés után 1 évig pihentették a földet. A regéci uradalomban 7 éves váltógazdálkodás folyt, ugar közbeiktatása nélkül.

444 A mernyei uradalomban az ugar helyét fokozatosan kapások foglalták el, a nyomáskényszer által nem érintett pusztákon pedig váltógazdálkodásra tértek át.

445 A Magyar Gazda Tolna megyei tudósítója is arról számolt be 1842-ben, hogy az ugaron sok földbirtokos vetett legelőt létesített birkái számára. A cikk szerzője zöldtakarmánynak, takarmánylegelőnek is a borsót, a rozsot és a repcét ajánlotta.

446 A Tolna megyei középbirtok helyzete ugyanezt az átmenetiségből fakadó sokszínűséget tükrözi. Tahy Ádám birtokán az ugar még parlagon feküdt, takarmánytermesztést nem folytatott. A birtokosok zöme - pl. Sztankovánszky Imre, Csapó Vilmos, Kiss Pál, valamennyi Dőry - még megőrizte a háromnyomásos gazdálkodás kereteit, de már a tavaszi nyomásban részben takarmánynövényeket termeltek, az ugar egy részébe pedig dohányt, repcét, burgonyát vetettek. Csupán a * szántó 1/6-1/9 részét hagyták évente parlagon. A Dőryek a jobb minőségű földeken az 1840-es években áttértek a négyéves forgási időre.

447 Azok a birtokosok, akiknek földjei kívül estek a nyomáskényszeren, megfelelő állatállománnyal rendelkezt k, mint pl. Bezerédj István, Kápolnay Antal áttértek a váltórendszerre. Az ugar fokozatos felszámolása megnövelte a trágyázás jelentőségét. A Schmidegg birtokon évente 100 holdat trágyáztak, tehát 15 év múltán került egyegy területre sor.

448 A csurgói birtokon 20 évenként trágyáztak.

449 A Magyar Gazda szakírója a 3-6 évenkénti trágyázást tartotta szükségesnek, 1 holdra 100-180 mázsa trágyát számolva.

450 Galgóczi 1 holdra 200 mázsa trágyát tart szükségesnek.

451 A mernyei uradalomban 1 holdra 100 mázsa juhtrágyát szórtak ki.

452 A Tolna megyei középbirtokok trágyázásáról alig vannak adataink. Dőry Miklós 14 évenként trágyázta földjeit. Tíz évnél valamivel gyakrabban kerülhetett rá sor Bezerédj hidjai birtokán. Mivel az ugaron folytatott repce és dohánytermelés tápanyagigényes volt, ezeket a területeket előtte mindig megtrágyázták. Ez azonban csupán az ugar 1/2-1/3 részét, az összszántó 1/6-1/9 részét tette ki. Bár a szántóföldi művelésben továbbra is a gabona dominál, s ezen belül is a búza tör előre, mellette a tavaszi nyomásban elterjed a részes művelésű kukorica, előbb a nyomáson kívül, majd a nyomásos, illetve váltógazdálkodás rendjébe iktatva jelennek meg a takarmány- és ipari növények.

453 Mernyén a kapások a föld 10%át, a pillangósok 9%-át foglalták el. Az 1820-as években megjelent a dohány, az 1830-as években a repce.

454 Lényegében hasonló a termelt növények skálája a másik Somogy megyei birtokon gr. Schmideggnénél is.

455 Ennél lényegesen egyoldalúbb az előszállási uradalom vetésszerkezete még 1845-ben is: a búza, a rozs, a kétszeres a vetésterület kb. 48%-át, az árpa és zab ugyancsak közel 48%-át tette ki. A fennmaradó területen folyt muhar, bükköny, repce, köles termelése.

456 Tolna megyében ennél lényegesen nagyobb szerepet játszottak a különféle ipari és takarmánynövények. Torontál és Szabolcs mögött a megye az országban a 108