Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

22 kezett a birtokkal. Többnyire újra férjhez ment, beláthatatlan örökösödési, vagyonjogi bonyodalmakat okozva. Felnőtt gyermekek esetén a birtokot át kellett engednie valamelyiküknek. Megtarthatott - a többi testvérhez hasonlóan - egy darab szőlőt, és a birtokot öröklő gyermeke természetbeni ellátást biztosított számára. A paraszti gazdaságból folyamatosan kiszorulók földéhségét a falu szúk határa nem tudta kielégíteni. A szegényebbek a zsellérek számát gyarapították, a jobb módúak a szomszédos falvakban, pl. Diósberényben vásároltak maguknak földet. A szakadáti parasztság örökösödési rendje megfelelt a Mattyasovszky általt leírt törzsöröklődésnek. A német birodalomban kialakult, s főként a középparaszti birtokon gyakorolt törzsörökösödést a Magyarországra áttelepült németek is alkal­mazták. A vagyont a birtokos paraszt még életében átadta valamelyik gyermeké­nek, a többit pénzzel és egy darab szőlővel elégítette ki. Az öröklésből kiszorulók azután házasság vagy vásárlás útján igyekeztek földhöz jutni vagy kiszorultak a mezőgazdaságból és iparossá váltak. 73 4. EGYHÁZ, OKTATÁSÜGY A község anyagi és jogi viszonyainak alakulása kihatott a szakadáti plébánia és az általa működtetett iskola helyzetére is. Winkler távozása után rövid ideig dr. Mitterbacher Dániel volt a plébános, aki Rómában szerzett teológiai doktorátust. Az őt követő Gruber József (1772-1802) és Füleki László (1802-1841) tevékeny­sége hét évtizedet ölel fel. Grubert még gr. Mercy Florimundus, a Habsburgok párizsi követe, ekkor még Szakadat kegyura javasolta a plébániára. 74 Az új földes­és kegyúrral gr. Apponyi Györggyel, nem volt felhőtlen a viszonya. Apponyi védel­mébe vette jobbágyait a plébános anyagi követelőzéseivel szemben, aki a püspök segítségével mégis keresztülvitte akarat. 75 Ellentétben Winklerrel, Gruber legfőbb lelkipásztori teendőjét az egyházi jövedelmek gyarapításában látta, a plébániához tartozó protestánsokat sem megtéríteni, mint inkább megadóztatni kívánta. A sok­féle adóterhet nyögő jobbágyok minden módon ellenálltak a plébános követelései­nek. Legmakacsabbnak a környékbeli falvak evangélikusai bizonyultak, akiket ­bár volt saját lelkészük - a szakadáti plébános is adóztatott. 1774-ben Klimó György pécsi püspök és Tolna megye főispánja segítségével stóla fizetésére kény­szerítette a kalaznóiakat. 76 II. József 1781. évi türelmi rendelte, amely biztosította a protestánsok vallásszabadságát, újra tápot adott az evangélikusok ellenállásának. Kalaznó, majd nyomában Udvari, Szárazd sorra megtagadták párbér fizetését Gru­bernek. A plébános ismét a megye segítségét kérte, amely adózásra kötelezte az érintett községeket. Ekkor az udvari és szárazdi evangélikusok egyenesen az ural­kodóhoz fordultak kérvényükkel. A vizsgálat 1784-ig húzódott, és a döntés a plébá­nosnak kedvezett: továbbra is szedhette a párbért és a stólát. 77 Az idők változását Gruber keserűen tapasztalta. 1773-ban Németh Ádám gyönki evangélikus lelkész még alázatosan mentegetőzött, amikor a plébános fele­lősségre vonta egy vegyes házasság megkötéséért. 1782-ben a gyönki lelkész már jogaira hivatkozva visszautasította a beavatkozást, s Grubert csak az uradalmi haj­dúk mentették meg a felbőszült nép haragjától. 78 A plébániához tartozó községek nagy száma mellett nyilván a falvak lakossá­408

Next

/
Oldalképek
Tartalom