Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

különböztettünk meg: a csiszolt kőeszközös kategóriák mellett itt is megvan a nyílhegyes temetkezések kategóriája is. Az eszközökben tükröződő hierarchia kérdéseit mélyebben a lengyeli-kultúra esetében is csak a nagyobb sírszámú temetőkből vizsgálhattuk: A zengővárkonyi VI/C. sírcsoportban a D-i részen tapasztalható az eszközökben megnyilvánuló hierarchia a kőbaltás, illetve a kőékes temetkezések körében, a kőbaltás sírok körétől elkülönül az őrlőköveseké. A VI/D. sírcsoportban megfigyeltük az eszközökben legkiemelkedőbb temetkezések koncentrációját a középső csoportosulásban, észrevehetők a kőbaltás sírok rangsorának különböző fokozatai is, melyektől eltérnek a kőékes sírok kategóriái. A

IX. sírcsoportban látható legjobban a kőbaltás temetkezések hierarchiáján belül a fokozatosság, az alacsonyabb fokozatokba tartozók viszonya a központi, gazdag temetkezésekhez szembetűnő volt; ugyanitt látható az is, hogy a kőbalta nélküli, de kőéket tartalmazó sírok többnyire a kőbaltások, vagy a férfinek meghatározott csontvázak mellett, közelében helyezkednek el. Ebben a sírcsoportban az is tapasztalható, hogy a kőbaltás hierarchia alacsonyabb fokozataiba tartozó sírok fokozatonként egyre nagyobb távolságra fekszenek a gazdag kőeszközös sírok központi részétől. Az eszközhierarchia talán Villánykövesden mutatkozik meg legjobban, ahol szintén van egy kőbaltás, és egy kőékes rangsor; a kétféle eszközhierarchia sírjai itt sem azonosak egymással. A férfi temetkezések koncentrációja a leggazdagabbak esetében itt is megfigyelhető, akárcsak a fokozatosság az eszközökben való gazdagságban. A NY-i vonaldíszes kerámia és a lengyeli-kultúra temetői között lényeges különbség van a kerámiában tükröződő rangsor, hierarchia terén. Ugyanis míg ez a hierarchia a lengyeli-kultúrában határozottan, fejlett formában mutatkozik meg, addig ugyanez a vonaldíszes kerámiában nem ennyire látszik egyértelműnek. A vonaldíszes kerámia sírjaiba sokkal kisebb számban mellékeltek edényeket, mint a lengyeli-kultúrában, és az edényfajták száma is alacsonyabb. A lengyeli-kultúra temetőiben a jellegzetes edényfajták nagy száma az egyöntetűséget jelzi, arra utalhat, hogy a kerámia nem csupán a presztízs jele volt; az edények síronkénti száma, kombinációja az eltemetett egyén életkorán, nemén kívül származásával, eredetével is összefügghet, ugyanakkor jelezheti egyes nők különlegesebb helyzetét, magasabb státusát a közösségben élő többi nővel szemben. Az erre vonatkozó adatok a vonaldíszes kerámiából nem annyira egyértelműek, mint a lengyeli-kultúrában; feltehető, hogy a kerámiamellékelés szokásának megváltozása két kultúra esetében kapcsolatban állhat gazdasági, illetve társadalmi változásokkal is, amennyiben a nők szerepe változhatott a kerámiamellékletek tanúsága szerint. Kiemelkedően gazdag kőeszközmellékletű férfi temetkezések nagyon kis számban majdnem minden vonaldíszes kerámiás temetőben megtalálhatók, ugyanígy a lengyeli-kultúrában is. Ebben a két időszak hasonlóságot mutat egymással: a férfiak irányítói, vezetői szerepe a gazdasági életben nem változott meg a késő neolitikumra sem. Külön részleteztük a Mórágy-Tűzkődombon, illetve több más lengyeli temetőben is előkerült rendkívül gazdag, gyakran különleges mellékletü leánygyermek-temetkezések helyzetét. Gazdag és különleges mellékletü gyermektemetkezések a NY-i vonaldíszes kerámiából is ismertek, de a csonvázuk neme ismeretlen. Valószínűnek tartható azonban, hogy az a szerep, helyzet, amit 81