Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
diánlelet került felszínre. Az obszidián, mint távolról érkezett, és nyilván értékesnek tartott anyag, önmagában is tükrözheti tulajdonosának, felhasználójának helyzetét, szerepét az egykori közösségen belül. A 12b. sírban eltemetett személyről feltehető, hogy obszidiánnal kereskedett, vagy ilyen eszközök készítésére specializálódott. Hasonlóan különleges helyzetet tulajdoníthatunk legalább az itt eltemetettek egy szűkebb csoportjának is, hiszen a 12b. csontváz mellett fekszik a 12a., melyhez még 2 obszidián magkövet is mellékeltek az említett nagyszámú obszidiánszilánkon kívül. A csiszolt kőeszközös temetkezések közül kitűnik a 9., melybe kőbaltán kívül 14 kőpengét, 3 obszidiánszilánkot, csonteszközöket és egy agyardíszt helyeztek; ezt követi a 13. női sír, melyben a kőbaltán kívül csak 9 kőpenge és 2 obszidiánszilánk található. A csoporton belül elkülönül a 6, 7 és 8. temetkezés, a DK-i rész sírjai pedig egymástól nagyobb távolságra fekszenek eszközmellékletek nélkül (5,14,16, 53.). A DNY-i rész 11a, 11b, 12a, 12b és 13. sírjai mellékleteik, a csontvázak iránya és fekvése alapján is egy szorosabb egységet alkotnak; a sírcsoport temetkezései mintegy körülveszik az egymás melletti 12a és 12b temetkezéseket, melyekben - mint láttuk - csiszolt kőeszközök ugyan nincsenek, de az obszidiánleletek mennyiségében és összetételében az egész zengővárkonyi lelőhely legkiemelkedőbb sírjai. Az eszközkombinációk alapján (15. temetőtérkép) összefüggést tételezünk fel a 11a, 11b és a 13. temetkezések között, esetleg még a 9. sír is ide lenne sorolható. Az eszközmellékletek előfordulása rangsort tételez fel a csiszolt kőeszközt tartalmazó temetkezések között, ezektől függetlenül emelkednek ki az obszidiános temetkezések. Ha a kerámia összetétele és mennyisége alapján feltételezett rangsort összevetjük az eszközök alapján feltételezettel, akkor az látható, hogy az eszközökkel legkiemelkedőbb kőbaltás 9. sírban csak két edény van, és ugyanez a két edényfajta található a „csiszolt kőeszközös hierarchia" második sírjában, a 13. női temetkezésben is: e két egyén között mind az eszköz-, mind pedig a kerámiamellékletek alapján valószínűsíthető közelebbi összefüggés (akárcsak a különösen gazdag aszódi 100 és 101. sírok esetében: KALICZ 1985, II.). Ebben a sírcsoportban egymástól függetlenül létezhetett a kerámiában és az eszközökben megfigyelt rangsor, e kétféle rangsor nem egyezik egymással. Feltűnő, hogy a csontvázak iránya, fektetése alapján megállapított két sírcsoportosulás az eszközmellékletek mennyisége és minősége alapján is élesen elkülönül egymástól; a két csoportosulás közötti „kapocsnak" a 9. temetkezést tarthatjuk a mellékletek alapján. A Hl IB. sírcsoport 17 feltárt temetkezésével (21-34, 52, 69, 70.) a zengővárkonyi temető legfiatalabbjai közé tartozik (ZALAI-GAÁL 1981). A temetkezések két, szabálytalan sírsort képeznek, melyekben a sírok több esetben kisebb csoportosulásokat alkotnak. Az edények síronkénti száma itt is tükrözi a rangsort az eltemetettek között. Az edények mennyiségével kiemelkedő 2 sír egymás közelében helyezkedik el. Az edényfajták kombinációi (16. temetőtérkép) a 23. gyermek- és a 34. női sírból megegyeznek egymással ezen az alapon lehetséges összefüggést feltételezni köztük. A kőbaltával ellátott 23. gyermek, 26. felnőtt és 28. kettős temetkezés 57