Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A harmadik problémát a csontvázas és a hamvasztásos temetkezések kronológiai viszonya jelenti. Kérdés, hogy a 47 hamvasztásos sír a csontvázasokkal egy időben keletkezett-e, vagy a hamvasztásos rítusú sírok önálló horizontot képeznek-e, mint a temető legfiatalabb temetkezései; sem kontinuitásra, sem diszkontinuitásra nincs elegendő bizonyíték (PAVÚK 1972, II., 93). A csontvázas sírok sávjában több csoportosulás tételezhető fel a K-i temetőrészen, míg a NY-i rész sírjai nem képeznek felismerhetően elkülönülő sírcsoportosulásokat. Pavúk a D-i rész csoportját (104-107, 109-110, 112. sírok) idősebbnek tartja a kerámia alapján a K-i rész 76-100, sírjánál, és fiatalabbnak a NY-i rész temetkezéseinél; az átmenetet az 56. sír tájékára helyezi (1972, II., 93.). Höckmann is a NY-i részt tartja idősebbnek; többször is sorokban látja a sírok elhelyezkedését (1982, 23.). Modderman férfisírnak tartja azt, melyben nyílhegyek voltak (1970, 67.). Hasonló feltevésből indul ki P. Van De Velde is (1979, I.). Annyiban érthetünk velük egyet, hogy a kőfejszét és nyílhegyet tartalmazó sírok többsége tekinthető férfitemetkezésnek; azok is ide sorolhatók, melyekben a kőfejsze mellett több más kőeszköz is megvan: a 21 ilyen sír többsége férfi lehetett. A többi kőfejszés sírt is figyelembe véve 30 körülire tehetjük a férfisírok számát nagyobb valószínűséggel. 21 újabb sírban más kőeszközfajták találhatók kombinációban, vagy magukban. Ha úgy számítjuk, hogy ezek egy része is férfitemetkezés lehetett, és csak a kerámiát tartalmazó, vagy melléklet nélküli sírokban is lehetnek férfiak eltemetve, akkor 40-50 férfi temetkezésével számolhatunk az elslooi temetőben. Ha viszont azt vesszük, hogy a 29, csak kerámiával ellátott, és a 35, melléklet nélküli sír nagyobb részébe nőket temethettek, akkor a két nem arányát közel azonosnak, vagy hasonlónak tekinthetjük. Ennél közelebbit az antropológiai és/vagy laboratóriumi nem- és életkormeghatározások nélkül nem állapíthatunk meg! A csoportosulásokat elemezve (1. csop.: 63-65, 67, 68. sírok, 2. csop.: 76, 81-84., 3. csop.: 86-91., 4. csop.: 96-100, 101-103., 5. csop.: 104-110. sírok; 6. csop.: a NY-i rész D-i felén az 1-9,16-18. sírok, 7. csop.: az előzőtől É-ra a 10-15. sírok) megállapítható, hogy ezek 6-11, de legtöbbször 7 sírból állnak, kivéve az ÉNY-i részt, mely nem tagolható kisebb egységekre. Minden csoportosulásban megfigyelhetünk egy olyan temetkezést, melyben az eltemetett személy mellékleteinek mennyiségével és/vagy összetételével kitűnik a többi sírban eltemetett közül. A csoportosulásokban ezenkívül még egy vagy két, jelentősebb eszközmellékletű temetkezéssel találkozunk, melyekben az eszközkombináció egyszerűbb, vagy kisebb számú eszközfajtából tevődik össze. A csoportosulásokban legtöbbször a kőeszközös sírokkal azonos, vagy azoknál nagyobb számban fordulnak elő csak kerámiával ellátott, vagy melléklet nélküli temetkezések. Nem lehet alaptalan az a feltevés, hogy a csoportosulásokban eltemetett egyének közössége élén a rangsorban első helyen a legkiemelkedőbb mellékletű személy, a családfő állt. Az őt követő második vagy harmadik „legrespektáltabb" személy ebben a hierarchiában a családfő fia, testvére, testvérei lehettek. A csak kerámiával rendelkező, és a melléklet nélküli sírok többségébe a hozzájuk tartozó nőket, és a felnőttkort még el nem ért gyermekeket temethették. Egy-egy kisebb csoportosulásban egyazon család 2-3 generációját tételezzük fel ezen az alapon Elslooban. Az eltemetett férfiak közötti rangsor nemcsak az egyes kisebb csoportosulásokon belül nyilvánul meg, hanem a csoportosulások élén állók között, vagyis a fel51