Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

és egy D-i részre osztódik, mindkettő pedig újabb 2-2 kisebb csoportra, csoporto­sulásra tagolódik, ezek területileg is világosan elkülönülnek egymástól. Néhány csontvázas sírban hamvak is voltak. Feltűnő, hogy az 1. és 2. csoportosulások leg­több temetkezésének iránya megegyezik egymással, ugyanez látható a 3. és 4. cso­portosulások esetében is. A mellékletek kombinációi alapján itt is találunk olyan temetkezéseket (15. kombinációs leletkatalógus), melyek mellékleteik mennyiségi és minőségi összetételével kitűnnek a többi közül. A többféle kőeszközt tartalmazó legkiemel­kedőbb 4 sírt (27,5,26,38.) 4 olyan temetkezés követi a rangsorban, melyekbe kap­tafa alakú kőéket mellékeltek silexpengével; ezután az az 5 sír követke­zik, melyben kaptafa alakú ék volt az egyedüli melléklet. Kisebb mértékű rang­sorra vannak nyomok a csiszolt kőeszközt nem, de másfajta eszközöket tartalmazó sírok között is. Az antropológiai vizsgálatok négy férfitemetkezést állapítottak meg a kapta­fa alakú ékkel ellátottak között, de csak becslés szinten. Ezek, és a mellékletkombi­nációk alapján 12-15-re tehető a férfisírok száma, de ekkor még nem vettük figye­lembe azt, hogy a melléklet nélküli és a feldúlt sírok között is lehettek férfiak. Fel­tűnő a gyermeksírok teljes hiánya! A feltételezett rangsor, hierarchia szerint sorba állított, egykor élt egyének közösségen belüli helyzetétjelentőségét a mellékletek alapján az egyes csoporto­sulásokon belül vizsgáljuk meg. Az 1. csoportosulás (14. temetőtérkép) 6 sírja közül leggazdagabb eszközmel­lékletű az 5., ezt követi a 3., majd az 1. temetkezés és a 2. sír; két sír melléklet nél­küli volt. A 2. csoportosulásban 3 olyan sírt találunk egymás mellett, melyekben kaptafa alakú kőék és silex kombinációja fordul elő; 2 másik sírban csak kaptafa alakú kőék van, egyben őrlőkő került elő; 4 sírban csak kerámia van, 5 sír pedig melléklet nélküli. A kőékes sírok közül háromban állapított meg férfit, egyben pedig nőt az antropológiai analízis. A 3. csoportosulásban a 27. sír gazdag eszközmellékletei alapján férfitemet­kezésnek tartható; ezt egy ugyancsak gazdag, de kevesebb mellékletű gyermeksír követi (38.), egy sír (39.) ékszerekkel tűnik ki, a csontváz neme sem itt, sem 3, mel­léklet nélküli sír esetében nem ismert. A 4. csoportosulásban egyetlen egy kapta­fa alakú ékes temetkezés van (30.), ezenkívül még 3, melléklet nélküli és 3 bolyga­tott sír tartozik ide. A hoenheim-souffelweyrsheimi temető egyes sírcsoportjain belül is kimu­tatható az eltemetettek közötti hierarchia, rangsor valamilyen formája a férfiak esetében, ugyanakkor azonban az egyes csoportosulások „főnökei" között is mutatkoznak különbségek a mellékletek gazdagságában. Rixheimben a megmaradt 24 sír egy nagyobb É-i, és egy kisebb D-i csoporto­sulást alkot (12. temetőtérkép). A sírkerámia fiatalabb Flombornnál, a Meier­Arendt-féle 3. fázissal párhuzamosítható (GALLAY-SCHWEITZER 1971, 18). Az antropológiai adatok szerint 9 férfira 10 nő és 4 gyermek jut, az adatok páros családokra utalnak az eltemetett populáció esetében. Feltűnően kevés az eszközmelléklet Rixheimben (16. kombinációs leletkata­lógus), ugyanakkor az ékszer/viseleti leletek száma magas. De az ékszerek soha nem fordulnak elő eszközmellékletekkel ebben a temetőben. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom