Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
16 dohánytermés már elérte a 34 mázsát. Ugyanekkor Gyönkön 42, Varsádon 95 s a megyében legtöbbet termelő Majoson 170 mázsa termett. 52 Négy évtizeddel később a termelés tízszeresére emelkedett s 1827-ben elérte a 400 mázsát, megelőzve Diósberényt (340 mázsa), Kalaznót (350 mázsa) s Szárazd (1000 mázsa), Varsád (560 mázsa) mögött a járás harmadik legnagyobb termelője lett. Szakadat a dohányt a tolnai beváltóhelynek adta el 9 Ft/mázsa áron. 53 (1 mázsa=50 kg.) A 3600 Ft bruttó bevétel messze meghaladta bármely művelési ág jövedelmét a községben: szántó - 999 Ft, szőlő - 352 Ft. 54 A dohánytermesztés szó szerint létkérdés volt a Hegyhát német falvai számára. A mezőgazdasági termelés alacsony hozamai miatt csupán egy átlagos termés biztosíthatta a lakosság élelmiszerrel való ellátását. Minden gyenge termésű év - mint pl. 1827 - a tartalékkal nem rendelkező parasztságot éhínséggel fenyegette. Szakadáton 145, Berényben 230, Szárazdon 312, Hőgyészen 212 pmérő gabona hiányzott. Az Apponyiak hőgyészi, pálfai és kölesdi uradalma saját gabonatartalékaival támogatta az ínség sújtotta jobbágyokat. A dohánytermelő községek bevételeikből képesek voltak a hiányzó gabonát megvásárolni. 55 Szakadat számára saját határának jövedelme 1828-ban még biztosítani tudta a lakosság eltartását. Az emberek nem kényszerültek tartósan idegenbe a megélhetés kedvéért. A zsellérek a szőlőkben végzett napszámmal, s nyáron mint aratók jutottak pótlólagos jövedelemhez. Mezőgazdasági termékeit a falu, a közeli Hőgyész, illetve a távolabb fekvő Dunaföldvár piacain értékesítette. A szállítást nehezítette, hogy közelében nem volt hajózható folyó, és kiépített úttal sem rendelkezett. 56 3. TÁRSADALMI VISZONYOK A fent leírt ingadozó teljesítményű, ágazati megoszlásában is erősen változó csökkenő állattenyésztés, növekvő dohány- és szőlőtermesztés - mezőgazdasági termelésnek egy gyarapodó népességet kell eltartania. A korai időszakból nem rendelkezünk a lakosság számára vonatkozó adatokkal, csupán a családok - adózó egységek - számát ismerjük: 1759 60 család 1771 68 család 1828 100 család 57 A lakosság számára vonatkozóan a következő adatok állnak rendelkezésre: 1777 603 fő 1784 607 fő 1812 642 fő 1818 683 fő 1846 841 fő 1864 909 fő 58 Meg kell jegyeznünk, hogy a XIX. század közepétől még számos, egymásnak ellentmondó népességi adatot ismerünk, amelynek alapján egy valószínűtlenül ingadozó lélekszámot kapnánk. Az adatok bizonytalansága ellenére megállapítható, hogy a lakosság száma a XVIII. század utolsó harmadában, a XIX. század első negyedében csak nagyon lassan növekedett, majd a század közepe felé ugrásszerűen felgyorsult. Ha a népességszám alakulását összevetjük az anyakönyvek 402
