Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

14 madó kutyáját.

44 A gyakori pincefeltörések tettesei felett 1820-ban a megyei törvényszék ítélkezett.

45 Mint láthattuk a községi elöljáróság jogköre meglehetősen szűkre szabott volt, annál több a kötelme. 1817-ben beidézték a szakadáti jegyzőt Szekszárdra a himlőoltás elhanyagolása miatt.

46 A teendőket szaporította az árvatár is, amely a kiskorúak vagyonát kezelte nagykorúságuk eléréséig. Legfontosabb, az állam számára is legjelentősebb feladatuk azonban az állami és megyei adó beszedése volt. Szakadat hadiadója az 1827/28-as katonai évben 281 Ft 13 xr, honi adója 341 Ft 3 xr volt. Összehasonlításul néhány más község adója: Adó Előző évi tartozás hadi honi hadi honi Diósberény 493 Ft 598 Ft 276 Ft 247 Ft Gyönk 927 Ft 1125 Ft 393 Ft 321 Ft Szakadat 281 Ft 341 Ft 93 Ft 18 Ft Hőgyész 468 Ft 568 Ft 481 Ft 128 Ft Tehát valamennyi községnek tetemes adóhátraléka volt az előző évről. Viszonylag legjobb fizető éppen Szakadat volt. További terhet jelentett a megyei tisztviselők részére előfogatok biztosítása. A község a megyében állomásozó katonaság számára havonta kettő gyalog és két lovas porciót biztosított. A község kiadásainak fedezésére minden adóforint után 5 xr pótadót vetettek ki. A községnek saját bevételei is voltak: egy községi épület évi 4 Ft jövedelemmel, egy patakmalom 35 Ft bevétellel. Bár kocsmája nem volt, a félévi kocsmáltatási jog 10 Ft hasznot biztosított. Természeti csapások idején - ml^í pl. az 1835., 1845. évi jégverés - a megye elengedte a község adóját.

47 2. A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE A növekvő állami és földesúri terheket a mezőgazdasági termelés fejlődése ellensúlyozhatta. A XVIII. század elejének jobbára még kétnyomásos gazdálkodását kiszorította a háromnyomásos. A gabonafélék terméshozama az elvetett vetőmaghoz képest a XVIII-XIX. század fordulójára háromszorosról ötszörösre növekedett. Kerti növényekből kezdett szántóföldivé válni a kukorica, a dohány, meghonosodott a burgonya. A mezőgazdaság legmunkaigényesebb, legtöbb szakértelmet kívánó, egyben legnagyobb jövedelmet biztosító ága a szőlőtermesztés volt. A terméshozam növelése érdekében gyakran trágyázták a földet. Az állattenyésztésben megjelent az istállózás. Elterjedt a gyapjáért tartott juh tenyésztése. Megnőtt a sertések száma, a makkoltatás mellett szerepet kapott a takarmányozás is. A lóállomány minőségének javítását szolgálta a fedezőmének beszerzése. A döntően természetben nyújtott földesúri szolgáltatások mellett az állami és megyei adót pénzben kellett leróni. A szükséges pénzforrásokat éppen a felsorolt fejlődő ágazatok biztosíthatták: bormérés, állatok, ipari növények értékesítése. További pénzszerzési lehetőség volt a fuvarozás és a napszám.

48 Szakadat mezőgazdaságát az országossal összevetve a következő képet nyerjük: mint már utaltunk rá, a község lakossága igen korán, a XVIII. század közepén áttért a háromnyomásos gazdálkodásra. Az őszi nyomásba kétszerest (rozzsal 400