Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

7 1752. 46 család 1756. 61 család 1759. 60 család

14 A község határa az adott, igen alacsony agrotechnikai színvonalon nem volt képes eltartani a hirtelen felduzzadt népességszámot. Az elvándorlással helyreállt az egyensúly, az eredeti népességszám egyharmad részénél. Abban, hogy a mélypont éppen 173 l-ben következett be, nyilván az is közrejátszott, hogy akkor járt le a 6 adómentes év, és sokan az adózás elől egyszerűen odébbálltak. A mélypontot követően lassú, fokozatos növekedés következett be, amelynek megalapozottságát a község gazdasági erejének növekedése biztosította. 1730 1731 1732 1733 1735 1737 1741 1748 1752 1756 1759 ló 2 4 7 4 4 4 4 18 55 86 99 ökör 7 10 12 18 13 16 24 21 38 107 80 tehén 8 7 13 16 10 13 38 29 58 111 71 sertés 6 10 19 10 3 14 21 39 51 187 107 juh, kecske 9 10 14 17 6 18 4 27 305 222 méhkas 9 8 7 3 1 3 1 39 bor (csöbör) 4 6 5 12 30,5 26 29 ? ? őszi pm. 27 103 108 134 53 65 149 361 852 641 655 tavaszi pm 21 124 71 63 69 115 126 361 1099 hold hold Megjegyzés: pm=pozsonyi mérő 2 pm=l hold Bár a táblázat adatai - a mezőgazdasági termelés jellegéből adódóan -jelentős ingadozást mutatnak, két fejlődési szakasz mégis jól elkülöníthető. Kb. 1740-ig lassú, majd ezt követően egy rendkívül gyors fejlődési periódus. A szántóföldi termelés legalapvetőbb mutatója, az igásállatok száma két évtized alatt (1737-1756) megtízszereződött. Ugyanez következett be a vetésterület nagyságában, ill. a terméseredményekben is. Ezzel párhuzamosan a lakosság száma megháromszorozódott. Az egy főre eső termelési érték tehát lényegesen megnövekedett, javult a lakosság élelmiszerellátása. A fogyasztást szolgáló tehén- és sertésállomány szintén hasonló arányban növekedett. A lakosság száma elérte az adott termelési színvonal melletti optimumot. A gazdálkodás módjáról, az életviszonyok változásáról kevés adattal rendelkezünk. Egy 1753-as leírás szerint a község háromnyomásos művelési rendszert alkalmazott, amelynek minden nyomásában a parasztok 7 mérő nagyságú szántóval rendelkeztek. A föld termékenységét trágyázással javították. A már ismertetett 1728. évi állapotokkal összevetve óriási a fejlődés, viszont továbbra is kevés volt a rét, a legelő, a szőlő. Fejlődés azonban itt is mutatkozott: míg 1728-ban a kocsma 10 Ft jövedelmet hozott a községnek, 1753-ban már 48 Ft-ot, 30 veder (kb. 4 hektoliter) bor kimérésével.

16 A továbbiakban közvetlen adatok hiányában Bél Mátyás leírására támaszkodunk. Tolna megyében a földeket vetés előtt háromszor forgatták meg. A szőlőt háromszor kapálták. Főként vörösbort termő fajtákat ültettek. Az aratás sarlóval 393