Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
1 pozsonyi érték szerint számított tallér= 150 dénár 1 kassai forint=20 garas=120 dénár (1 garas=6 dénár) 1 pozsonyi forint=20 garas=100 dénár (1 garas=5 dénár) 1 garas=6 dénár (tényleg forgó garaspénz) 1 krajcár=2 dénár 82 Ezek után a bogyiszlói lelet értéke a következő: 60 species tallér (1 tallért 200 dénárban számítva), vagy 67 kassai tallér, vagy 81 pozsonyi tallér, vagy 100 kassai forint, vagy 120 pozsonyi forint, vagy 2015 garas, vagy 12092 dénár Önmagukban ezek az adatok még édeskeveset érnek, ha nem tudjuk, hogy mit lehetett értük kapni, azaz nem ismerjük a bérek és az árak egymáshoz való viszonyát, illetve azok ingadozását. A nemzetközi szakirodalomban a sok évtizedes kutatómunkával elkészített ártörténeti tanulmányok eredményeivel szemben fenntartás alakult ki az 1960-as évek elején. 83 Ez bizonyos mértékig jogos. Különösen nagy eltérések adódnak olyan áruknál, amelyeknél a minőség a meghatározó. Az élelmiszereknél pedig az évszak (tavasz, ősz) egyáltalán nem közömbös. Ilyen hullámzások a kedvező és kedvezőtlen időjárás meghatározó szerepe miatt a növénytermesztésen belül szinte a közelmúltig nem voltak meglepőek. Különösen háborús időkben - például a török alóli felszabadító háború során - ugrásszerüek e változások. Az árpánál az 1686-os ár az 1669-esnek csaknem a nyolcszorosa, a búzánál az 1685-ös ár az 1672-esnek több mint ötszöröse. A zab esetében az 1686-os az 1669-esnek a hétszerese volt. 84 A viszonylag szűkös adatok nem vezethetnek bennünket félre, itt valóban rendhagyó időkről van szó. Az 1944-ben sajnálatosan elpusztult kecskeméti jegyzőkönyvekből egyértelműen megállapítható volt, hogy e jelenség oka Buda ostroma és a felszabadító háborúk elhúzódása. 85 Általában is igaz azonban, hogy Közép-Kelet-Európában a XVII. században az élelmiszerek áremelkedési görbéje a legmeredekebb, ugyanakkor a bérek emelkedése mindig kisebb fokú, mint az áraké. 86 1660 után tartós, szinte egyenes vonalú emelkedés következett be a harmincad-jövedelmekben. Látványosan tükröződik az 1683. és 1686. évi hadjáratok hatása a bevételek mély zuhanásán, majd hasonlóan alacsony értékeket találunk a Rákóczi-szabadságharc éveiben. 87 A XVII. század utolsó évtizedeiben a kereskedelem és hitelélet teljes tönkremeneteléről tudósítanak az egykorú források Magyarországon. 88 Ezt a jobbágyháztartások még a következő században is nehezen tudták kiheverni. 89 Hasonló ingadozást mutatnak az élelmiszer- és egyéb árak is. Nézzünk közülük néhányat. 1633-ban Tarcalon a tehén ára 6, a borjas tehéné 8 és a hízott ököré 20 forint volt, tehát a bogyiszlói lelet tulajdonosa 16 tehenet, 13 borjas tehenet, vagy 5 ökröt vásárolhatott volna. 89/a 1674-ben Pathay István és András a nemes Solt vármegyében lévő Vadkert nevű pusztát bizonyos részekkel a Halas városában lakó Tegzes Jánosnak és Tamásnak adták másodzálogba 60 tallérért, tehát a bogyiszlói summáért. 90 1676-ban ugyanez a két testvér megvette Bőszér, Csábor, Vadkert és Bélegyháza pusztákat 400 tallérért, tehát egy kisebb pusztát ért a bogyiszlói lelet. 91 Nagykőrösnek 11 kisebb-nagyobb területtel rendelkező földes351
