Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

formája, sőt a betűk is (lista 24., 25.). Előfordul, hogy azonos típusú előlaphoz más típusú hátlap társul (lista 30., 4L). Változatok természetesen nemcsak a magyar veretek között találhatók. Többféle díszítéssel jelenik meg Bécs verdejele: a címer (lista 45.). A körirat arányos elhelyezése érdekében az évszám hol egyben, hol kettéválasztva, hol pedig számjegyenként egy-egy elválasztójellel szerepel. A díszítés mellett nyilván helykitöltő szerepe is van a körirat elejét és végét elválasztó különböző virágmotívumnak, rozettának (lista 56-59.). Nem jelzik a katalógusok a bécsi 1661-es XV krajcárosnál az uralkodó tölgykoszorús arcképváltozatát (lista 48.). Ugyancsak hiányzik a feldolgozásokból a sziléziai Breslauban G-H verdejellel, 1665-ben vert VI krajcáros (lista 98.). Ez a két darab már önmagában fontossá teszi a bogyiszlói leletet. Eddig tulajdonképpen a leíró numizmatika szempontjai alapján vettük szemügyre leletünket. Ezek a megfigyelések (esetleges írásos feljegyzésekkel egybevetve és kiegészítve) hasznosak lehetnek egy-egy verde működésére, technikai felkészültségére vonatkozóan; fényt vethetnek az ott dolgozó vésnökök munkásságára és stílusára, bepillantást engedhetnek az éremkép szerkesztésének és kialakításának műhelytitkaiba, ami művészettörténeti tapasztalatainkat bővíti. Egy lelet vereteit áttekintve (különösen, ha viszonylag rövid, egységes időszakról van szó) más technikai vonatkozású megfigyeléseket is tehetünk. A bogyiszlói lelet zömét alkotó XV és VI krajcárosok jellegzetessége, hogy kissé oválisak és hajlított lapkájúak. Mindez a hengeres verési technika velejárója. Ez vonatkozik I. Lipót tallérosaira is, míg a korábbi magyar, tiroli és német tallérok a régebbi, darabonként kalapáccsal történő verési technikával készültek. Szembetűnő, hogy a sziléziai Breslauban 1661-1665 között vert darabok (lista 90-95., 98-99.) kör alakúak és laposak, az 1670-1690 közöttiek viszont hengerrel készültek. Ugyanez figyelhető meg a Liegnitz-Brieg-Wohlauban készült véreteken is: 1660-1663 között szabályos kör alakúak és laposak (lista 123-130.), az egyetlen 1675-ös XV krajcáros már a hengerverés jegyeit viseli. Pénzverdéink technikai fölszereléséről keveset tudunk.

6 A bécsi pénzverde verőtőgyűjteményének leírásából annyi bizonyos, hogy a hengeres gépek fejlettebb változata, a Taschenwer Körmöcbányán 1658-1715-ig (esetleg 1753-ig), az osztrák verdékben pedig 1630-1714 között volt használatban.

7 Technikai jellegű, de egyúttal történeti vonatkozású megfigyeléseket tehetünk a leletben található francia tallérok vizsgálata alapján. XIV. Lajos mindkét 1690. évi tallérja átvert példány (lista 146.). Az egyiken - az új veret betűi és mintái között - halványan látható az előző veret néhány betűje, illetve néhány vonal az előző éremképből. Valószínűleg a korábban kibocsátott, egyenes oldalú címerpajzsos hátlap nyomai fedezhetők fel rajta. Az újraverés ténye egészen egyértelmű az 1691. évi talléron (lista 147.). A hátlap köriratában éppen az előző veret évszáma nem tűnt el tökéletesen. így nyilvánvaló, hogy egy 1666-os tallér átvert példányáról van szó. Az 1694-es talléron az új kör alakú címeres éremkép az előző veret előlapjára került. Viszont az új előlapon, az arcképen jól kirajzolódik a korábbi, kereszt elrendezésű hátlap képe (lista 148.). A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára egy többkötetes, folyton gyarapodó „Éremleletek" című gépírásos jegyzéket őriz, amelyben az ide bekerült, vagy meghatározásra bekerült leletek leírása található. Ezeket végignézve kigyűjtöttük az 345