Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

KŐHEGYI MIHÁLY-NAGY ÁDÁM: Bogyiszlói pénzlelet a XVII. század végéről, és gazdasági háttere 1974. február 14-én a bogyiszlói téesz brigádvezetője és a Hazafias Népfront helyi munkatársa felkereste a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot, és bemutatott 10 darab ezüstpénzt. Elmondották, hogy a szövetkezet négy fogatosa hasonló darabokból nagyobb mennyiséget talált a falu határában, az ún. Erenyeihíd közvetlen közelében elterülő szántóföldön. A pénzek zömmel I. Lipót veretei (tallér, féltallér, garas) voltak, de akadt közte XIV. Lajos által veretett talléros is. Rosner Gyula azonnal kiutazott a helyszínre, és ott 161 db érmet vett át. Miután félő volt, hogy a lelet előkerülésének híre megy a faluban, valamint a közeli környéken, és a lelőhelyet feldúlják, másnap (február 15.) reggel a rendkívül borús, esős idő ellenére Gaál Attila régész Nacsa Mihály restaurátorral kiutazott Bogyiszlóra, hogy az előkerülés körülményeiről tájékozódjék és a lelőhelyet a Csanda-Zalavári-féle fémkereső műszerrel átkutassa. A tsz vezetői nem fogadták őket valami barátságosan. Mint később kiderült, közülük többen helytelenítették, hogy a munkások - brigádvezetőjük útján - a leletet bejelentették. Megértették azonban állampolgári kötelességüket, és a tőlük kapott terepjáró gépkocsival jutottak ki a tsz-istállóhoz, ahol a találók és beszolgáltatok dolgoztak. A négy fogatos (Bogdanovics János, Bogdanovics Sándor, Balogh János, Székely János) a lelet előkerülésének percétől ragaszkodott a bejelentéshez, s mindvégig készséggel álltak a szakemberek segítségére. Elmondották, hogy a majortól mintegy 2 km-re vannak a szalmakazlak, s ők innen két-háromnaponként hoztak egy-egy kocsi szalmát (1. kép). Még 1973 őszén, a mélyszántás után láttak a kocsiról kis, zöldes korongocskákat, de tekintve, hogy a területen gyakran járnak vadászok, úgy vélték, hogy a sörétes puska lőszerének fojtásából származnak, és nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. Február 13-án azonban - tehát a bejelentés előtti napon - megpróbálták lerövidíteni a szalmakazlakhoz vezető utat, és nekihajtották a lovakat a viszonylag nem mély lapálynak (régi folyómedernek), de a lovak bizony elakadtak, és a kocsiról le kellett szállniok. Ekkor vettek fel néhány korongocskát, ujjuk között dörzsölgették azokat, majd a kazlaknál vízzel lemosták őket. Miután látták, hogy régi pénz, viszszaszaladtak, és a többit is összeszedték. Az érmek zöme - elmondásuk szerint - élével felfelé, egy csoportban volt. Körülötte fekete és barna színű, vékonyka „köcsögdarabokat" találtak, valamint egy gyűrű alakúra hajlított ólomdarabot. Ez utóbbit eltették, de a cserepekkel nem törődtek. A találók kivezették a helyszínre a múzeum dolgozóit, ahol kiderült, hogy aggodalmuk nem volt alaptalan, mert az éjszaka folyamán a területet erősen megdúlták. Mintegy tíz helyen ástak kisebb-nagyobb, sekélyebb-mélyebb gödröt. A műszer segítségével előbb néhány szétszórt érmet sikerült összeszedni, majd megtalálták a lelet fészkét. (Tőle alig tenyérnyire ásított a kincskeresők egyik 339