Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

4. A középkori várkastély Az öt éve folyó kutatás rendkívül gazdag és sokrétű eredményei lehetővé teszik az ásatás és a falvizsgálat részleteinek építészeti és építészettörténeti értékelését. Ennek elvégzése azért is fontos, mert segítséget nyújthat a kutatást követő műemléki helyreállító munkához. Az eredmények építészeti értékelése a vár egykorú állapotának rekonstrukciójához ad támpontokat, építészettörténeti értékelése viszont a hazai műemlékek között elfoglalt helyét segít meghatározni, időben és stiláris szempontból egyaránt. 1416-ban adott Zsigmond király engedélyt hűséges szolgálatai fejében a firenzei származású Filippo Scolari részére, hogy magyarországi birtokai bármelyikén, de különösen a Tolna megyei Ozorán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt építtessen, tetszése szerint. A felépített várat azután az engedélyt követően tíz év múlva említik először. Ekkor, 1426-ban adott Scolari mezővárosi kiváltságokat Ozorának és abban elengedte a város részéről a várnagy számára adandó juttatásokat. Ugyanebben az évben erősítette meg Zsigmond király Scolari végrendeletét, melyben Ozora várát feleségére hagyta, s ugyancsak 1426-ból származik a Budáról hazafelé tartó és májusban három napot itt vendégeskedő firenzei követ, Rinaldo degli Albizzi tudósítása a fényes várról.

39 A kutatás során feltárt részletek alapján - amint azt az arról szóló beszámolóban láttuk - a legnagyobb eredménnyel a várnak a terepen való elhelyezkedését, megépítésének technikai jellegzetességeit, alaprajzát és szerkezeteit sikerült tisztázni. Ennek során vált egyértelművé, hogy Filippo Scolari 1416 körül épített vára egyetlen és négyzetes alaprajzú, zártudvaros és egyemeletes palotából, valamint egy azt övező és ugyancsak négyzetes alaprajzú külső várfalból állott, az utóbbi sarkain kerek tornyokkal (4. kép). Délről, nyugatról és keletről széles és mély árok választotta el a környező tereptől, északról pedig a Sió mocsaras völgye határolta. A nyugati árok másik oldalán, ugyancsak a terepből kiemelkedő, de alacsonyabb dombon állt a korábbi eredetű és Ozorai Pipo által átépíttetett plébániatemplom. Ez a szabályos alaprajzú várforma meglehetősen távol áll a középkori Magyarország eddig ismert várainak képétől, bár az értékelés elején meg kell állapítanunk, hogy a hazai várak többségének formai megjelenéséről és köztük épp az ozoraihoz hasonlóan téglából épített síkvidéki várakról igen hiányos ismeretekkel rendelkezünk. A déli oldalt határoló árokban falazott pilléreken átvezető hídon lehetett megközelíteni a külső falban levő kaput, amely - a várfalak, saroktornyok felső részéhez hasonlóan - teljes egészében elpusztult, formája ismeretlen. Emellett a plébániatemplommal is híd kötötte össze a várkastélyt. A valószínűleg mind a négy sarkán tornyokkal megépített várfal és a belső épület között széles falszoros alakult ki, amely alkalmas lehetett arra, hogy benne helyezzék el azokat a gazdasági és melléképületeket, melyek a palota jellegű főépületben nem fértek el. Ezek meglétét azonban az eddigi ásatások még nem igazolták, így nem kizárt, hogy részben egy ismeretlen elővárban, gazdasági udvarban álltak. Maga a főépület megközelítően 35x 35 méteres külső méretével, 17x 17 méteres belső udvarával és az azon belül húzódó, átlagosan 1,80 méter széles, pilléres folyosójával aligha vall várépületre, hanem sokkal inkább a korabeli városi palo274