Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

színtől számított 4 m-től lefelé sokasodott a kerámia- és fémanyag. 400-630 cm között, laza talajban kisebb kövek, téglatörmelék között sok állatcsont, edény töredék, fém (főleg nyílhegy), üvegtöredék hevert. E réteg aljáról 4 db kő ágyúgolyó is előkerült. Ezután 60 cm vastag, hamus réteg következett, szintén sok lelettel. Ezt laza, földes réteg követte, téglatöredékekkel, állatcsonttal, edény- és kályhaszem töredékekkel, üveggel, vasakkal (itt már csak 1-2 nyílhegy fordult elő). 850 cm mélységből származik az elszedett nyíláskeret és 850-880 cm-ről a 2 db I. Ulászlóérem is. 920-950 cm között az eléggé kemény talaj főleg kő- és téglatörmeléket, faszenet tartalmazott. 950-1120 cm között a talaj laza, törmelékes, paticsos, meszes volt. 1130 cm mélyen jelentkeztek ismét leletek, löszös, faszenes rétegben. A leletek értelmezése alapján a ciszterna rétegsora időrendben a következő (a leletek elemzését ld. alább): Legalsó rétege - 40 cm - a kerámia alapján egyértelműen XIII. századi (ferdén levágott szélű, kettősen tagolt, ill. galléros fazékperemek; fogaskerékdísz, körbefutó csigavonal, egysoros hullámvonal). Minősége miatt kiemelkedik a szokványos XIII. századi leletek közül több sárgásvöröses, polírozott felületű, piros festéssel díszített korsónyaktöredék. 11-13 méter között még szintén XIII. századi a leletek zöme, de itt már előfordul néhány XIII-XIV. századi és XIV-XV. századi töredék is. A XIII. századiak között - a fent említett típusokon kívül - szerepel egy ferdén bevagdosott korsófül is. XIII-XIV. századi a nyéltüskés nyílhegy; Anjou-kori a kőmozsár-részlet. A XIV-XV. századból származik a kúpos fedő, XV. századi egy szűk szájú korsótöredék. Kb. 11 m-től felfelé 9,50 m-ig a laza, törmelékes, paticsos, meszes réteg leletmentes volt. Felette, 9.20 m-ig elég kemény, tégla- és kőtöredékekkel, faszénnel teli szint következik. 920 cm körül már többnyire XTV. századi leletek fordulnak elő (finoman iszapolt tányér, kihajló szögfej formájú perem), de akad még 1-2, korábbra keltezhető fazékperem is. Ebből a rétegből származik egy csontkorcsolya is. A felette levő téglatöredékes, faszenes rétegből több edény-, üveg és vastöredék, 1-2 nyílhegy, több állatcsont került elő (790-880 cm között). Ezt a réteget a belőle előkerült 2 db I. Ulászló-denár a XV. század első felére keltezi. Innen származik egy elszedett nyílászáró kő is. Ettől felfelé 4 m-ig egységesnek tekinthető réteg mutatkozott. A laza, hamus, téglatöredékes talajban igen sok edény- és kályhaszem töredék, állatcsont, üveg- és vastárgy hevert. A ciszterna alsó rétegei a használat során behullott tárgyakból keletkeztek. A XIII. századi szint feletti, 920 cm-es mélységig tartó meszes, paticsos, téglatörmelékes réteg talán XTV. századi építkezésre utal. Valószínűleg a vár pusztulásakor vagy utána keletkezett a felső, hamus, leletgazdag XV. század végi, XVI. század eleji réteg. A felette következő, 4 m-től a felszínig tartó, bolygatott szint már minden bizonnyal az újkorban, a falak kitermelésével egy időben keletkezett. Feltehetően ekkor hordták el a ciszterna kövezetének felső részét is. Sánc, sáncárok A kúpot övező sánc jelenlegi magassága kb. 1,50 m, szélessége 4-4,5 m. Az átvágás szerint a sáncárokból kikerülő sárga löszt az eredeti humuszra dobták. így a sánc magassága az eredeti humusztól számítva - jelenleg 240 cm. Szélessége a sánctalpnál 300-350 cm. 207