Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

3. A temetkezési rítus: Az analízisbe az 1985-ig feltárt temetkezéseket vontuk be (az 1986. évi csontvázak antropológiai és laboratóriumi vizsgálatai még nem fejeződtek be a disszertáció elkészítésekor). A sírok többségében zsugorított csontvázak vannak, a zsugorítás leggyakrabban közepes mértékű, de van néhány erősen, illetve enyhén zsugorított csontváz is. Kettős temetkezések csak felnőttekkel együtt eltemetett csecsemők esetében állapíthatók meg. Sírok superpositioja nem fordult elő, ez utalhat arra, hogy a sírokat talán megjelölhették valamivel, a későbbi temetkezések idején még tudtak a korábbiak helyéről. A sírgödrök a megfigyelt esetekben ovális alakúak, többnyire csak akkorák, hogy a halottat a mellékletekkel együtt elhelyezhessék bennük. 68 esetet vizsgálva megállapítható, hogy a csontvázak 92,70%-a (63) NY-K-i irányú, vagy ennek kis eltérésében fekszik, fejjel NY-nak. A többivel ellentétes irányban, K-NY-ra, mindössze a vázak 4,41%-a (3) fekszik, ÉK-DNY-i irányban pedig egy csontváz (1,47%) található. A csontvázak oldalfekvése 64 esetben ismert: 95,31% (61) jobboldalán zsugorított, 4,69% (3) baloldalán. Az általánostól eltérő fektetés és az ellentétes irány csak kétszer esik egybe. Összehasonlításképpen megemlítendő, hogy a lengyeli-sáncon feltárt első sírcsoportban a csontvázak 89,74%-a (35) volt K-NY-i irányú, bal oldalán zsugorítva, ezzel ellentétesen a csontvázak 10,25%-a feküdt. A többi dél-dunántúli lengyelikorú sírcsoportban is a K-NY-i irány uralkodik: Zengővárkonyban az összes csontváz 89,06%-a (302) fekszik ebben az irányban, vagy ennek kis eltérésében. Ugyanez érvényes Villánykövesdre (82,59%, 19) és Szekszárd-Ágostonpusztára is (80,50%, 17). Ezekben a sírcsoportokban általános a bal oldali fektetés; kivételt képez a második sírcsoport a lengyeli-sáncon, melyben a csontvázak 98,00%-a (49) D-É-i irányú, jobb oldalán zsugorítva. Ezzel a főiránnyal más lengyeli temetőben nem találkozunk. Mórágy-Tűzkődombon a főiránytól eltérő irányú csontvázak mindegyike felnőtt férfié (az 59. csontváz neme még meghatározatlan). Itt a főirány eltér az összes dél-dunántúli sírcsoportétól, ugyanígy az általános oldalfekvés is. Ellenben ez a főirány jellemzi részben az aszódi temetőt is (KALICZ - KALICZ-SCHREIBER 1984, 313). A „szokásostól" eltérő jellegű temetkezésekkel, feltételezett emberáldozatokkal, koponya- és edénytemetkezésekkel, kannibál jellegű leletekkel, áldozati gödrökkel, állattemetkezésekkel és -áldozatokkal korábban már részletesebben foglalkoztunk (ZALAI-GAÁL 1983-1984; 1984; 1986). 4. A sírcsoport szerkezetének elemzése: Az 1. temetőtérkép alapján megállapítható, hogy a temetkezések nagyjából É-D-i irányú sorokban, ezeken belül pedig kisebb-nagyobb, egymással összefüggésben is állható csoportosulásokban helyezkednek el. A vércsoportvizsgálatok és a régészeti analízis szerint a kisebb csoportosulások 1-3 generáció tagjait foglalják magukba, a sírsorok pedig ennél többet. Vannak olyan temetkezések is, melyek csak a térkép alapján egyik csoportosulásba sem sorolhatók be. Mint említettük, szociálarchaeológiai elemzéseink kiindulópontjaként feltételezzük, hogy a sírmellékletek tükrözik az eltemetett egyén helyzetét, szerepét, státusát, hatalmát, esetleg tekintélyét egykori társadalmán, közösségén belül. Sírmelléklet terminus alatt értjük az eszközöket, melyeket valószínűleg az élete során 18