Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
15 fokozatosan,az árak is emelkednek: 1938-ban már 210 pengő a legjobb dohány mázsája, 1939-ben 250,1940-ben 325 (101), de az utóbbiakban már az inflálódás is érződik. A faddi dohány - amely mindvégig megmaradt a kisgazdaság keretei között ellenállt a földbirtokosok rohamának, átvészelt két világháborút és viszonylag jó pozícióban érte meg a felszabadulást. A felszabadulás nemcsak a nagybirtokkal folytatott egyenlőtlen küzdelemnek vetett véget, hanem a földreform következményeként a kisgazdaságok száma is jelentősen megnőtt. A reform a népesség 9,8%-át érintette, 26198 főt; a megye földterületének 35,8%-át osztották szét (102). Az országosan jellemző birtokszerkezet módosulásához Tolnában még a nagyszámú tulajdonosváltozás is járult, mert a lakosság 26,8%-a német anyanyelvű volt, s ezek nagyrészét kitelepítették (103). Helyükre zömmel bukovinai székelyek és csehszlovákiai magyarok kerültek. A német községekben nagy hagyományai voltak a dohánytermelésnek, az ide települő székelyek viszont a dohányt mint árunövényt nem ismerték, Bukovinában nem termesztették. Közvetlen a felszabadulás után dohányból is szűkös volt az ellátás, pedig a parasztok saját szükségletre is termelhettek dohányt még 1947-ben is. Az egészségtelenül gyors ütemben szerveződő állami gazdaságok - elegendő gép és fogat híján (104) - a kezdés nehézségeivel küszködő termelőszövetkezeti csoportokkal együtt sem tudták pótolni azt a dohánymennyiséget, amelyet korábban a nagybirtok produkált, ennek pótlása is a kisgazdaságokra maradt. A gondokat csak növelte, hogy kevés volt a pajta, hiszen a nagybirtokokon állókból sokat szétbontottak. A forintban megállapított első dohánygyárak igen kedvezőek voltak (a legjobb faddi levelek mázsája 350 Ft) (105). Azok a termelők, akik 1947-ben nem kisebb területen termeltek, mint egy évvel korábban, azok a tavaszi aszálykárok miatt pótlékot is kaptak (20%). A termelési kedvet az elég szép summa, 3000 Ft termelési előleg is fokozta (106). Az ösztönzésre szükség is volt, mert a termelés a háború előttihez viszonyítva - a felsorolt okok miatt - visszaesett: 1950-ben a faddi hivatalban mindössze 3607 mázsa dohányt váltottak be (107). Az ötvenes évek elején, amikor sok helyütt parlagon maradtak a földek, az elvetettek, beültetettek műveletlenül, a faddiak dohányaikat gondosan művelték (108). Egy tanácsülésen elhangzott vélemény szerint a sok ipari növény (dohány, paprika) annyira elfoglalja „a dolgozó parasztok földjeit, hogy sokan kevés földdel rendelkeznek ahhoz", hogy beszolgáltatási kötelezettségeinek más terményekből is eleget tehessenek (109). A beszolgáltatási hátralékoknak ezen túlmenően minden bizonnyal más - politikai - okai is voltak, de az vitathatatlan, hogy a faddi dohánytermelők jó gazda módjára tették, amit dohányaikkal tenniük kellett olyan időszakban is (1953), amikor a környéken másutt (Fácánkerten, Szedresen, Alsónánán és Bátaszéken) a közös gazdaságokban elhanyagolják a kapálást, nem törik le időben a le101 Uo. 102 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. - Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében - Szekszárd, 1972. 103 1941. évi Népszámlálás 2. Demográfiai adatok községenként. Budapest, 1975. 21. 104 1945-ben Tolna megyében 3 állami gazdaság volt, 1950-ben 21 ; 1949 augusztusában 8000 kat. hold föld volt az állami gazdaságok birtokában, novemberben 28 000, 1951-ben 57 197 kat. hold. MSZMP TmB Arch. 32/2/230 02; 32/2/227/1951. 105 Pénzügyminisztérium 12315/1946. sz. 106 Tolnamegyei Néplap 1947. március 19. 107 MSZMP TmB Arch. 34/4/48001/1951. 108 TmL Fadd község iratai. Tanácsülési jzk. 1951. július 22. 109 Uo. Tanácsülési jzk. 1955. jan. 28. 279
