Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Rosner Gyula: Megjegyzések az avar kulacsok időrendjéhez

12 lógiával előállított kulacs gyártási időpontjában már csak nagyon ritkán kerültek ki ilyen edények a műhelyekből, de még a formát néhol igényelték, s ezért gyártották is. Készítésének és használatának időpontját tipológiai megokolásból a VII. század utolsó évtizedére keltezzük. Az V. csoportba sorolt Mór-Akasztó dombi kulacs a Kárpát-medencében előkerült darabok közül a legproblematikusabb. Török Gy. leletmentő munkájának eredményeként került múzeumi gyűjteménybe. A gondos publikálásból világosan kitűnik, hogy megszakításokkal folyt a leletmentő-munka és a „szünetekben" előkerült anyag csupán múzeumi tárgyként értékelhető. Lelőkörülményeit e kulacsnak sem ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy egy „kis"-létszámú temetőből került elő. A közölt anyag kétségtelenül korai avar temetkezésre utal. Ám e kulacs anyaga, égetési technikája alapján sehogy sem illeszthető be a korai avar kerámiák rendszerébe. Ezzel szemben egyértelműen illeszkedik bele a késői avar, sárga kerámiáinak körébe. Nem áll módunkban a móri temető teljes kiterjedésének vizsgálata. Török Gy. is óvatosan - kubikusok bemondása alapján - fogalmazta meg észrevételeit, de nehéz beleilleszteni e kerámiát egy kora-avar emlékanyagba. Ám ha a kubikusok megfigyelései pontatlanok voltak, s a temető késői szakaszának sírjai „elpusztultak", akkor e kulacs készítésének technológiája azonnal pontosítható. A móri kulacs formája kétségtelenül a Szekszárd-Bogyiszlói úti temető 45. sírjában talált edényhez áll legközelebb. Mint láttuk, ez az edény is már a Kárpát-medencében elsajátított „keményebb" cserépből készült. Azt is pontosan tudjuk, hogy a kora avar kerámia-központok a késői időszakban is termeltek és az újonnan érkezett formákat is gyártják az újonnan jött technológiával. Ismét egészen finoman iszapoltnak, sárgára égetnek, mely égetés hőfoka pontosan megegyezik a kora-avar edények égetési fokával, csak a szénbeépüléses eljárás „lefolytási" fázisa maradt el. így nem szürke, hanem vörösessárga színű edények keletkeztek (52). E technika megjelenésének időpontját pontosan ismerjük (53), ezért úgy érezzük e kulacs készítési idejét mindenképpen a VUL század elejére kell helyezzük. E keltezést látszik megerősíteni az edény díszítése is, s ez még akkor is elgondolkodtató, ha a temetőből bekerült anyag többi darabja között egyetlen egyet sem keltezhetünk erre a korszakra. Tudatában vagyok annak, hogy az általam felkínált időrendi felosztás az avar kulacsok kérdésében újabb gondokat eredményez, de vállalnom kellett a tévedés lehetőségét, hiszen az edényégetés mesterségét magukkal hozó avarok tudása egy területen született, csupán időbeli eltolódással jelentek meg a Kárpát-medencébe. Ám az új hazában talált életnek megfelelően újra alkották,továbbélték és éltették mesterségüket. 52. Rosner Gy.: BÁMÉ VIH-IX. (1977-78) 101. 53. Garam K: Arch. Ért. 96. (1969) 227. 92