Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

V. Péterfi Zsuzsanna: Római kori mázas edények a szekszárdi múzeum régi anyagából

V. PETERFI ZSUZSANNA Római kori mázas edények a szekszárdi múzeum régi anyagából A dolgozat célja, hogy a szekszárdi múzeum II. világháború előtti, régi anyagából az eddig közöletlen, szórványként kezelt római mázas edényeket hozzáférhetővé tegyük a kutatás számára. A választás azért esett éppen erre a tárgycsoportra, mert a nem ásatásból előkerült, sokszor ismeretlen lelőhelyű leletek között, ezek alkottak »ánylag egységes csoportot. Anyagközlésről lehet csupán szó ebben az esetben, hiszen jórészt sem a lelőhelyeket, sem a lelőkörülményeket nem tudtuk pontosan, s nem lehet az esetleges leletegyütteseket összeállítani. Mindez természetesen nem ad alkalmat messzebb menő következtetések levonására. Összesen 24 db mázas korsót és kancsót sikerült fellelni a régi raktári anyagban. Ezek közül 4 db nem Tolna, hanem Baranya megyéből származik és ajándékozás útján került a múzeumba, 2 db pedig elveszett (valószínűleg a II. világháború folyamán). 8 edény közelebbi előkerülési helye nem ismeretes, a leltárkönyvben mindegyik Tolna megyei lelőhellyel szerepel, s valamennyit 1957-ben, vagy 1966-ban leltározták be utólag. Meglehetősen sok (7 db) edény származik Várdombról. Sajnos nem tudni pontosan, hogy innen milyen körülmények közül kerültek be az edények múzeumunkba. Wosinsky Mór mindössze annyit említ, hogy „Évek hosszú során át találtak itt római leleteket, melyek mind ezer felé kallódtak el," valamint a mai község területén valaha római castellum volt (1). A Tolna Vármegye Múzeumbizottságának 1904. évi jelentéséből tudjuk (2), hogy a faluból Bősz Ádám 5 db római edényt ajándékozott a múzeumnak. Sajnos azonban a jelenleg meglévő, innen származó edények nem azonosíthatók biztonsággal az említett 5 darabbal. Két edény szerepelt az 1950-es években készített leltárkartonon Bősz Ádám ajándékaként, ám ez a bejegyzés a leltárkönyvben nem található, hitelessége kérdéses. A fennmaradó 5 edény mindegyike más-más lelőhelyű. (Bölcske, Felső-Hencsepuszta, Lengyel, Szekszárd Béla tér, Závod) Alengyeli edényről tudjuk, hogy az ún. szőlőtelepről került be, ahol 1892-ben (3) kb. 1 holdnyi területen rigoliroztattak, s ez alkalommal számos lelet került a múzeumba. Feltehető, hogy az R. 19.933.2. leltári számú kancsó is innen származik, annál is inkább, mert Wosinsky Mór ajándékaként került a múzeum gyűjteményébe. 1. Wosinsky M.: Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig II. Bp. 1896. 801. 2. Tolna vármegye Múzeumbizottságának 1904. évi jelentése, Szekszárd 8. 3. Wosinsky M.: i. m. (1896) 783. 69