Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

4 kezessel, olyan résztemetkezéssel állunk szemben, amely egyben emberáldozatra, közelebbről gyermekáldozatra utal. Másik Tolna megyei leletünk Szakály-Rétiföldeken került elő, ahol többek között, néhány későneolitikus lengyeli gödröt is feltártak (5). Egy kisméretű, vékonyfalú, szürke színű, bütyökdíszes edényben, fazékban, egy gyermek égett koponyacsontjai feküdtek. ZOFFMANN Zsuzsanna szerint itt egy Juv. II. korcsoportú gyermek maradványairól van szó, az edénybe csak a szemüregektől felfelé húzódó koponyatetőrészeket helyezték el, mégpedig az égés (hamvasztás) után. Ezért fogak sem voltak a leletben, így az életkor meghatározása csak a csontok vastagsága alapján volt lehetséges. A szakály-rétiföldeki lengyeli lelet közelebbi leletkörülményei (sír- vagy teleplelet?) nem ismertek. Dolgozatunkban a neolitikus hitvilág e különös, de nem egyedülálló megnyilvánulásaival foglalkozunk, mely elsősorban témájában, vonatkozásaiban rendkívül sokrétű: a leletek felvetik egyrészt a koponyakultusszal, illetve a fej- és résztemetkezésekkel kapcsolatos kérdéseket, másrészt az emberáldozatok, gyermekek feláldozásának kérdéseit is, utóbbiak (emberáldozatok) részletes feldolgozása másik munka keretei közé tartozik majd. A téma távolabbról kapcsolódik az edénytemetkezésekhez, az ún. pithostemetkezésekhez is. Időben ugyancsak több korszak adatai ismertek. Munkánkban a hangsúly ugyan a kárpát medencei, közép-európai neolitikus leleteken van, de a neolitikum előtti és az azt követő rézkor hasonló jelenségeit is meg kell vizsgálni, nemcsak időben, hanem térben is. Ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a délkelet-európai és a közel-keleti, kisázsiai, párhuzamként kezelhető leleteket sem. A témát mégsem taglalhatjuk teljes terjedelmében a rendelkezésre álló adatok hézagos volta miatt. A leletek vizsgálata során a következő szempontokat vesszük figyelembe: (6) A mórágy-tűzkődombi léíetföldrajzi területe a Kárpát-medence, közelebbről a Délkelet-Dunántúl; a Szekszárdi dombság legdélibb nyúlványán, a Mecsek-hegység északi pereménél, míg a szakályi lelet a Mecsek előtt, a Kapos-völgyéből került felszínre. A leletek kulturális hovatartozóságát fentebb már megállapítottuk. Az áldozat tárgya mindkét esetben ember, illetve gyermek, annak is csak egy testrésze, a fej, illetve a koponya. Az áldozat körülményeire már nem adhatunk ilyen egyöntetű választ (a mórágy-tűzkődombi lelet a temetkezési szokásokhoz, objektumokhoz kötődik). Az áldozat ideje H. KIRCHNER szerint tavaszi vagy őszi lehet (7), erre a későbbiekben látunk majd konkrét példákat, az áldozat gyakorisága pedig lehet egyszeri vagy szokás szerint ismétlődő. Mivel a mórágy-tűzkődombihoz hasonló lelet nemcsak a tűzkődombi sírcsoportban, de a dunántúli lengyeli temetők, telepek egyikéből sem került még felszínre, és a szakályi leletnek sem ismerjük analógiáját a lengyeli kultúrából, feltesszük, hogy az áldozatok ebben a formájukban csak egyszer történtek meg, vagy legalábbis nem ismétlődő szokás szerint. Az áldozat alkalmánakkérdésQ szorosan kapcsolódik az áldozat idejének kérdéséhez, ugyanúgy az áldozattal elérendő cél kérdése is. Nemcsak a kutatott tárgykörben, de - amint már utaltunk arra -, általában az őskori vallási kérdések kutatásában nagyon bizonytalanok a források. Az emberi fejjel, koponyával való, kultikusnak tartható gyakorlatra eltérő jellegű adatok utal5. Szakály-Rétiföldeken (tamási j.) GABLER Dénes folytat ásatásokat, a neolitikus leletanyagot KALCZ Nándor közli, aki a tárgyalt leletet átengedte publikálásra. Szívességét és segítségét ezúton köszönöm. 6. Kirchner, 1968. 7. Kirchner, 1968. ó