Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Bácskay Erzsébet–T. Bíró Katalin: A lengyeli lelőhely pattintott kőeszközeiről

anyagnak kb. felét. Wosinsky szerint kevés a vakaró, de a vakaróknak az általunk vizsgált anyagban megfigyelhető magas arányát az sem módosítja lényegesen ha számos distálisan meredeken megmunkált eszközt nem sorolunk a vakarok közé. Erősen problematikus az, hogy Wosinsky szerint az eszközkészletben viszonylag nem nagyszámú, de mégsem jelentéktelen mennyiségű keresztélű nyílhegy, rom­busz alakú hegy, rézsútosan „hasogatott" hegy, háromszög alakú nyílhegy van. Az általunk vizsgált anyagban egyáltalán nincsenek ilyen hegyek. Ez azért is meglepő, mert - legalábbis a keresztélű nyílhegyet - éppenhogy jellemzőnek tartják a lengyeli kultúrára. Az általunk ismert mórágyi leletanyagban (az 1937-es illetve az új ásatá­sokból származó anyag egy része) csupán egy keresztélű nyílhegynek tekinthető tra­péz ismert s a többi általunk ismert lengyeli lelőhelyről sem került elő. A lengyeli lelőhely általunk vizsgált pattintott kőeszközanyagának legfőbb jel­lemzői tehát a következők: - műhelyszerű eszközkészítő tevékenység hiánya, - felismerhetően magkő-darabokból (szeletekből) alakított eszközök relatíve nagy mennyisége, megfelelő technológiai sajátossággal („rajtahagyott mag­kőrész"), - az előzőekből adódóan az eszközök általában vaskosak, - szintén az előzőekből (is?) adódóan a típusos pengék és a pengéből alakított, típusos, karcsú pengevakarók viszonylag kis mennyisége, - a vakarok jelentős aránya az eszközkészletben, - a meredek distális megmunkálás gyakorisága, orros (homorú distális végű) formák megjelenése, - Halsbohrer-típusú és hosszú, vállas kiképzésű fúrók jelenléte, - különleges megmunkálású, egyedi fűrészek (2 db is) megjelenése, - a különleges kidolgozású fűrészek, egy nagyméretű, magas, szögletes vaka­rótípus és néhány nagyméretű, szabályos, gondos kidolgozású penge a lelet­anyagon belül egy „fiatalabb jellegű" csopotot alkot, - vannak a leletanyagban bizonyos eszközök, melyek jellegzetes formáikkal különülnek el; ilyenek pl. a romboid és deltoid alakú vakarok, a legyező alakú szilánkok, a két végükön magas hátú szilánkok, (ez utóbbiak gyakran vakaróéra emlékeztető kiképzéssel) vagy az egyik élük mentén derékszögben „behasított" vakarok. Néhány megfigyelés a lengyeli pattintott kőeszközanyag és más lengyeli kultú­rához tartozó lelőhelyek pattintott kőeszköz-anyagának összehasonlításakor*. A kézirat lezárásáig a következő összehasonlító anyagot volt módunkban meg­nézni: a Mórágy-Tűzkődombról származó régi nemzeti múzeumi anyagot (Ltsz. 7/1937), az ugyaninnen származó új ásatási anyagnak (Gaál István ásatása) azt a ré­szét, mely 1982-ben került a Földtani Intézetbe vizsgálatra, Kalicz Nándor 1968­80-as aszódi ásatásainak, Kalicz Nándor és Károlyi Mária séi ásatásainak leleteit, Raczky Pál és Csányi Marietta Veszprém-Felszabadulás útja lelőhelyről származó ásatási anyagát valamint publikáció alapján a zengővárkonyi és a villánykövesdi kőeszközöket. /Dombay J. (1960), ill. (1959), Tolnai-Dobosi V. (1968). Míg Zen­gővárkonyról Dombay J. aránylag sok eszközt közölt és az iparról viszonylag részle­tes elemzést adott - tehát a publikációt az anyag autopsziás ismerete nélkül is fel le­het használni az összehasonlításhoz - addig Villánykövesdről ugyanő csak nagyon * Mint az alábbiakból kitűnik, a lengyeli kultúra egész eszközanyagát még nem volt módunkban megismerni, így a követ­keztetések csak előzetesek és viszonylagosak. 4 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom