Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

20 még be nem melegedett szalmás istállótrágyát használnak. Az érett trágya azért nem jó, mert a trágyának a palántásban kell megerjednie, hogy erjedéskor a csírázáshoz szükséges hőmérsékletet biztosíthassa. Alótrágya melege erősebb, a marháé gyengébb, de tartósabb. A trágyát retegenkint vagy egyszerre rakják be. Mindkét esetben jól megtapossák. A letaposott trágya magassága 40-50 cm. A földbesüllyesztett palántásnál annyi trágyát hordanak az árokba, hogy annak magassága legalább 20 centire a földfelszín fölé emelkedjen, Vetőágy, palántásföld (palántásfőd) A vetőágy az a föld, amelyet rétegesen helyeznek el a trágyaágy fölé. (Mindkét elnevezés használatos, a palántásfőd gyakoribb, mint a vetőágy.) Ha a melegágyat gondosan készítik, akkor közvetlen a trágyaágy fölé vékony homokréteg kerül, maj d a homok elsimítása után 10 cm vastag földtakaró, amit alj aföldnek (ajjafőd) hívnak. A homok nélküli palástokban az aljaföld vastagabb (12-15 cm). Az aljaföldet rendszerint a kert tápanyagokban gazdag részéről emelik ki, vagy a melegágy közeléből veszik, ritkábban onnét hozzák, ahova majd a palántákat ültetni fogják. A vetőágy 3-5 centis felső rétegének, a szinfőd, finomfőd vagy rostátfőd-nek (megrostálják, hogy finom legyen) tápanyagokban gazdagnak kell lennie, mert ebbe a rétegbe, amelyet hivatalosan magházföldnek hívnak, kerül a dohánymag. A legtöbben komposztot vagy lombföldet használnak erre a célra, de vannak, akik a fokon a bokrok alatt kotornak össze fekete hordalékos földet. Miután a rostált föld is a helyére kerül, a palántás késznek mondható. Jó helyet talál benne a dohánymag, mert az érni kezdő trágya melegen tartja, aj ól megválasztott és megmunkált vetőágy pedig ellátja a szükséges tápanyagokkal, de még a legjobban elkészített palántás sem minden önmagában, mert még nagyon sok törődésre, munkára, szakértelemre van szükség ahhoz, hogy jó minőségű, szép, erős palánták nőjenek fel benne. A palántás mellett, azzal egyidőben egyesek hidegágy-atis készítenek. A másutt használatos melegágy szót nem használják, a passzív szókincsben él, az analógiájára keletkezett hidegágy összetétel viszont általános, nem hívják hideg palántásnak. Takács Lajostól tudjuk, hogy a dohány kezdetben a kiskertekben virágok, szagos füvek és zöldségek közt díszlett. „A termelés növekedésével a virágos, zöldséges és gyógyfuves kerttől elvált, de a palántás kert keretein belül maradt továbbra is. így maradt rajta a palántos név ott, ahol a dohánypalánta nevelése a ház melletti kertekben folyt tovább, mint pl. Verpeléten vagy Faddon." (113) A hidegágy a kertben, többször a palántás végében készül : a földet fölássák, gereblyével megaprítják, magot vetnek bele. Gondozásra különösebb gondot ma nem fordítanak, letakarni sem nagyon szokták, öntözni viszont rendszeresen öntözik. Ha az időjárás kedvező, a második ültetésre, elemi kár esetén a kiveszett palánták pótlására használják. A hidegágyi palántanevelésnél nagy jelentősége van a fekvésnek. „Ha sehol sem volt palánta, a Tasnádon akkor is lehetett venni" - emlegették a faddiak. „A Tasnádban csak a puszta földbe szoktak vetni - mondogatták -, a déli oldalba, ahol a kert volt, jól odasütött a nap, és a hideget még a házak is megfogták. Ide még trágya se kellett. Bevezették a földbe, esetleg jó kövér földet hoztak rá és az kikelt. Jobb volt, mint amit melegágyba neveltek. Ezt aztán, ha sok volt, eladták a 113 Takács. 1964,233. 284