Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
6 lamennyi dohánytermesztő helyen, mert kevéske földjeiken kétkezi munkájuk így jobban gyümölcsöződött A faddi termelők nevei egyúttal azt is mutatják, hogy a dohánytermelés kezdeti időszakban sem volt a német telepesek monopóliuma (35), hiszen az első termelők egyikének, Hegedűsnek családja a középkorig vezethető vissza: nevük 1470-től kezdve szerepel a különböző oklevelekben és összeírásokban (36). Nem kívánjuk vitatni ezzel azt, hogy kezdetben a legtöbb dohányt a Völgységben nagy számban németek termelték (37). A dohány munka- és talaj igényes növény, intenzív művelést, gondos munkát, fokozott védelmet kíván. Termesztését kertekben kezdték. „A kertföldek duzzadtak meg mindenekelőtt a híres tarnavölgyi dohánytermesztő helyeken, Al- és Feldebrőn, valamint Verpeléten, vagy a Tolna megyei Faddon." (38) A kert csak részben volt azonos a jobbágy- vagy zsellérportához tartozó kisebb-nagyobb földdarabbal, kertnek hívták a falu közelében kialakított olyan területeket is, amelyeket kiszakítottak a hagyományos művelésből. Afaddi Bartal uraság 78 holdas kertjében 1837-ben dohány, kender és lucerna volt a „házi" (nem jobbágy!) művelésű főbb növény (39). A kerti termesztés előnyei a közelségben, a dézsmamentességben, valamint abban voltak, hogy a kertek nem tartoztak a kötött - nyomásos - gazdálkodás rendszerébe, ahol évekre beosztottan ugar, gabona és kapásnövények váltották egymást. A XIX. század elejére egyre több helyen ugarba, bevetetlenül hagyott földekbe is került dohány, ha ezek a faluhoz közel, a nyomásoktól félreeső helyen voltak (40). Faddon is ültettek ugarba (41), de az ugarföldi termesztés jobbára azokon a helyeken fejlődött ki, ahol nem volt elegendő nagyságú beltelek, illetve olyan termesztésre alkalmas szabad földterület, mint például Faddon, ahol a határ nyugati, délnyugati „folyó", azaz futóhomokos része kínálta magát és lehetőséget adott a terjeszkedésre (42). A múlt század elejétől - a kerti és az ugarföldi művelés mellett - egyre jelentősebb a belföldi termesztés is. A Regnicolaris Conscriptio szerint Faddon 1828-ban ugaron, bérföldeken és a kertekben termesztik a dohányt, de ezek között csak kisebb részt alkotott a bérföldi termesztés (43). 1842-ben 18 helységben fizetnek földbért (árendát) dohányföldekért: Felsőnánán 4, Tolnán, Szárazdon, Varsádon és Pariban 6, Görbőn a homoki földekért 8-12, Faddon 20 (!) forintokat holdanként (44). Ritkaság számba megy az a faddi eset, amikor a falu közös földjéből, a Pásztorház melletti föld széléből adnak ki dohányföldet 10 évre bérbe Vadász Pálnak és két társának 1786-ban. Az eset rendhagyó voltát az is érzékelteti, hogy a bérletet - a szerződés szerinti lejárat előtt - három évvel korábban megszüntetik azzal az in35 Takács Lajos a Tolna megyei dicalis conscriptiokkal bizonyítja, hogy a dohányt a németek mellett magyarok és szerbek is termelték. Az 1720-as, 30-as évek összeírásainak elemzése során arra a következtetésre jut, „hogy a dohányt először a régi lakosság termelte és ettől vették át a később betelepülők". - Takács Laj os: A Tolna megyei dohánytermesztés kibontakozásának kérdéséhez. Ethnographia, 1954, 533-535. 36 A Bartal-monográfiában közölt oklevelek (i. m. 36-51) valamint a TmL Conscriptio Domesticalis 1725/26. alapján. 37 TmL Conscriptio Domesticalis 1725/26 - 1747/48. 38 Takács, 1964, 31. 39 Bartal i. m. 84. 40 1821-ben Závodon, Kis-Vejkén a dohányt „némellyek Rét végekbe, némellyek szállási kertyeikbe, némellyek pedig egy kis sarok Ugar földben termesztik." Az 1842. évi összeírások az ugarfóldi termesztést Szentlőrinc, Miszla, Felsőnána, Kisszékely, Kurd és Mözs községeknél tüntetik fel. - TmL 1823 : 4 : 102; 1843 : 62. 41 OL Regn. Conscr. 1828, Fadd. Közli Takács Lajos: A dohánytermesztés kibontakozása a jobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken. Ethnographia, 1959, 243. 42 TmL közgyűlési iratok 3425/1847. 43 Takács, 1964, 37. 44 TmL 1843 : 62. 270
