Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

3 I. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A dohány Amerikában őshonos növény. Magyarországi elterjedése kétirányú: egyrészt a németek, másrészt a törökök révén jutott el hozzánk. E kétirányúság a szótörténetben is tükröződik: a török eredetű dohány szavunk - amely a magyar nyelvbe minden bizonnyal az oszmán-törökből került - írásos dohán alakjával már 1647-ben találkozunk (1), de Lippai János 1662-ben, Kassán kiadott munkájában tabaca néven említi (2). Amerikának becses ajándékai közül Európában a dohányzás váltott ki leg­nagyobb ellenállást, mégis - annak ellenére, hogy a dohányzókat a világ hatalmak büntették, a pápák egyházi átokkal sújtották - mindjobban elterjedt 1725-ben (az első dohányösszeírás évében!) Simontornyán, a megyei közgyű­lésen is „elhatároztatott, hogy a parasztok közül senki ne merészeljen - száz bot büntetés terhe alatt - dohánylevelet szívni" (3). Ezzel a rendelkezéssel a megye generális kongregációja is csatlakozott a dohányzást tiltó egyházi és világi hatóságok hosszú sorához, jóllehet a tiltásban nem annyira az egészségféltés, sokkal inkább a tűzesetek megelőzése volt a cél. A nemes ember dohányozhatott, de ő sem min­denütt. „A pipázás amint utczán, úgy sűrűn és más egyéb könnyen gyulladható hellyeken és istállókban senkinek meg ne engedtessék, akit penig rajtakapnak 32 páltza ütéssel büntettessék, ha penig magát páltza alá nem bocsátaná, 2 forintokkal - így áll Dunaszentgyörgy nemesi község 1755. április 23-i statútumában (4). Asza­bályozást a vármegye főbírája 1792-ben megerősíti azzal a kiegészítő változtatással, hogy nemes embernél a pálca büntetésnek csak akkor van helye, ha azt könnyebben „szenvedi" el, mint a fizetséget (5). Dunaszentgyörgy szomszédságában, az akkor még folyó Duna melletti Fad­don - amelynek címeres pecsétében később majd „két dohánynövény között egy ekevas" (6) díszeleg - 1725-ben írnak össze először dohányt, abban az évben, ami­kor a megye nemes urai még száz botütést helyeznek kilátásba azon parasztoknak, akik dohánylevelet szívnak (7). Az Árpád-kori településen „ősidők" óta foglalkoz­nak a mezőgazdaság magasabb kultúrát igénylő ágazataival: szőlőműveléssel, majd a megyében az elsők között dohánytermesztéssel, aztán az ősi dohánykultúra birto­kában paprikatermesztéssel. 1. SZŐLŐTŐL A DOHÁNYIG Legkorábbi hazai származású nyelvemlékünk (8) - Magyarország, a Duna, né­hány dunántúli helység és a király méltóságnév társaságában - két vincellér nevét is megőrizte: az egyiket Mirának, a másikat Melekdinek hívták. Melekdiről csak annyit tudunk, hogy szőleje volt Patadi-bm (9). Patadi fekvéséről viszont megoszla­1 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Bp., 1967. 1. 653. 2 Lippai János: Calendarium Oeconomicum Perpetuum. Kassa, 1662.12. Közli Takács Lajos: Dohánytermesztés Magyarorszá­gon (későbbiekben: Takács) Budapest, 1964. 12. 3 Tolna megyei Levéltár (TmL) közgyűlési iratok 1721-1725, 580. 4 TmL közgyűlési iratok 1468/1801. 5 Ua. 6 TmL Fadd község képviselőtestületének tanácskozásai, 1903. IX. 29. 7 TmL közgyűlési iratok 1721-1725, 580. 8 A 997 előtt íródott veszprémvölgyi apácák görög nyelvű adománylevele, amely átiratban maradt ránk. 9 Görög betűkkel: jtavaôi 267

Next

/
Oldalképek
Tartalom