Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

V. Kápolnás Mária: Az agrárpolitika alkalmazásának sajátosságai Tolna megyében 1948–1956 között

4 A földreform rendelet megjelenése után itt is elkezdődött a földigénylő bizottságok megalakítása, az igénylők összeírása. Speciális helyzetet jelentett az a tény, hogy Tolna megyében az 1941-es népszámlálás szerint a lakosság 26,8%-a német anyanyelvű volt (4). A német-lakta területeken (elsősorban a völgységi járásban) viszonylag kiegyensúlyozottak voltak a birtokviszonyok, többségben középparaszti birtokokon gazdálkodtak. A földreform-rendelet előírta a volksbundos földek elkobzását és kiosztását. így ezekben a német községekben teljes volt a bizonytalanság, nehezen menta földigénylő bizottságok megalakítása, az igénylések összeírása. Ha volt is jogos igénylő, a kisajátítandó földekből nem mertek kérni, féltek a szomszédok és a közösségek haragjától (5). A helyzet mindaddig nem változott lényegesen, míg a telepesek meg nem érkeztek. Elsőként az 1941-ben Bácskába telepített, majd onnan a hadihelyzet változása folytán menekülni kényszerülő bukoviani székelyek érkeztek Tolnába, itt jelölték ki számukra telephelyül azokat a községeket, amelyek a németek egy részének kitelepítésével üresen maradtak (6). A kitelepítésre várók egy részét táborokba gyűjtötték, más részüket összeköltöztették, hogy a telepeseknek megfelelő elhelyezést biztosíthassanak. A székelyek többségét a völgységi (később bonyhádi) járásban helyezték el, ahol 22 községben 2131 család kapott házat, földet és más juttatásokat. Ezen kívül a központi (később szekszárdi) járásban 145 család, a simontornyai (később tamási) járás 5 községében 329 család nyert elhelyezést (7). A bukovinai székelyek betelepítésével egyidőben indult meg az ún. belső telepítések miatt az Alföld sűrűn lakott, kevés kiosztható földdel rendelkező területeiről (Tolnába elsősorban Hajdú-Biharból) a lakosság egy részének a megyébe áramlása. A földreform során kisajátításra kerülő ingatlanokat juttatták nekik. így 1946 elején a megyébe betelepített családok száma 4916 volt, lélekszámuk 22 575 fő (8). (Az alföldi telepesek egy része visszaköltözött szülőföldjére, nem tudván megszokni az itteni viszonyokat és az akkori viszálykodásokat.) A kitelepítésre ítélt német lakosság táborokba zárása, összeköltöztetése, s a megindult kitelepítések elakadása, a rengeteg visszaélésre alkalmat adó lehetőség (kik ítélendők volksbundosnak, a vagyonosok mentésére irányuló akciók, ezek pártérdekként való megjelenése stb.) rendkívül feszült helyzetet teremtett. Akitelepítésre váró német lakosság pusztulni hagyta birtokait, leölte állatait, s az új telepesek munkáját minden lehető és lehetetlen módon gátolni igyekezett. A földek tulajdonjoga miatti viták, a termés betakarítása miatti huza-vonáknak nemcsak az egyén, hanem a mezőgazdasági termelés is nagy kárát látta. Nem végezték el a szükséges munkálatokat nemcsak az előbbiek, hanem igen gyakran a szakértelem hiánya miatt sem, hiszen betelepítettek olyanokat is, akik korábban mezőgazdasági munkával önállóan nem foglalkoztak. 1946 őszén a mezőgazdasági munkák elvégzése érdekében még karhatalmat is igénybe kellett venni (9). ve a rekvirálástól és igénybevételtől.) Ezek az adatok a következők: a szarvasmarha és bivalyállomány az 1942. évinek 56,5%-a, a lóállomány 55,1%-a, a sertésállomány 67,7%-a, a juhállomány 50,8%-a. (KÁPOSZTÁS ISTVÁN: Iratok magyar mezőgazdaság 1945. évi helyzetéről - Agrártörténeti Szemle, 1965. 99-100.) 4 1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községenként Bp. 1975.: 21. 5 KISASSZONDY ÉVA, 1972.:.402-405., IZSÁK LAJOS, 1975.: 21., KOMANOVICS JÓZSEF, 1969., FEHÉR ISTVÁN, 1972. 6 Erre a kérdésre vonatkozólag: BODOR GYÖRGY, 1975. IZSÁK LAJOS, 1975., ŐSY-OBERDING JÓZSEF, 1967. 7 IZSÁK LAJOS, 1975.: 80. 8 IZSÁK LAJOS, 1975.: 80. 9 TMBA 23/6.1946. december. MKP Tolna megyei Bizottságának összefoglaló jelentése a Központi Vezetőségnek 1946. december hónapról. 214