Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

24 A megyei értekezlet utáni lendületesebb szervezkedés már nem a helybeli kezdeményezés, sokkal inkább a megyei felhívás következménye volt. Ez utóbbi önmagában még nem kérdőjelezi meg az új típusú szervezkedés korábbinál jóval hatékonyabb voltát, a tényleges előrelépést viszont az akadályozta, hogy a községi, kerületi pártalakulások az egy alkalommal tartott gyűléseknél nem jelentettek többet. így aztán jó, ha az erő demonstrálására és felmérésre alkalmasak voltak. A különböző szintű végrehajtó bizottságoknál hatékonyabb fegyver állt a kormánypártiak rendelkezésére a választási csatározásokban: a hivatalnoki kar. Gróf Széchenyi Sándor vármegyei főispán, aki a Szabadelvű Párt megyei értekezletén hangsúlyozta „hogy nem hivatalos minőségben van jelen,... valamint hogy ő és a megyei tisztviselői kar a választások alkalmával teljesen neutrális marad" (109), ennek ellenére a kormánypárti képviselőjelöltek bizton számíthattak támogatására. A szabadelvű párti értekezleten egyébként ott találjuk Dőry Pál vármegyei alispánt is, aki nemcsak puszta jelenlétével tisztelte meg a kormánypártiakat, hanem tagságot vállalt a szűkebb körű végrehajtó bizottságban is (110). (Az alispán neve az 1901-es választási előkészületek során kormánypárti képviselőjelöltként is felmerült.) (111). Parlamenti képviselőinek száma alapján (is) a megye legjelentősebb ellenzéki pártja a függetlenségi párt volt (112). Jellemzése során azokat a sajátosságokat emeljük ki, amelyek a párt választási előkészületeinek feltételeit, kereteit a kormánypártétól eltérővé formálták. A két párt szervezkedésének összevetésekor mégis a köztük levő azonosságból kell kiindulnunk: a függetlenségi párt is - csakúgy, mint a szabadelvű - klubszerű jelleggel működött. A függetlenségiek azonban - s ez már lényeges különbség -, mert ellenzékiek voltak, nem támaszkodhattak a közigazgatási apparátusra, ezért a választások idejére az egyébként „békeidőben csendesen szunnyadó" olvasóköröket, népköröket, polgári egyleteket aktivizálták, ruházták fel „pártszervezeti funkciókkal" (113). Apárt vezető csoportjainak szociális összetétele ugyan megakadályozta a függetlenségi gondolatra épülő, potenciálisan létező tömegmozgalom szervezeti kiépítését, de a tömegtámogatás megőrzése érdekében a párt nem mondhatott le a választóközönséggel való aktívabb érintkezésről. Gondoljunk csak arra, hogy egyedül a függetlenségiek rendelkeztek „ingyenes" választókerületekkel (114). A kormánypárt és a függetlenségiek szervezete közötti eltérés vetületeként jelentkezik, hogy ez utóbbiak aktivitása nem annyira kizárólagosan kötődik a közvetlen választási előkészületekhez. A Tolna megyei adatok is erre utalnak: ugyanakkor amikor a szabadelvűek alig két héttel a választás napja előtt indítják meg korteshadjáratukat, a Függetlenségi és 48-as Párt vezére Kossuth Ferenc - a választások előtt több mint egy évvel - már 1895 szeptemberében Tolna megyébe készül (115). 109. Uo. 110. Tvm. 1896. okt. 18. A szűkebb körű központi végrehajtó bizottság tagjai az elnökön és a jegyzőn kivül Dőry Pál, Totth Ödön és dr. Szigeth Gábor. 111. Tvm. 1901. aug. 4. 112. Mérey, 1971. 360.362.369. Ismeretes, hogy a függetlenségi párt története során különböző elnevezéseket viselt. 1874. májusában az 1848-as párt és az ún. Elvhű balközép egyesüléséből létrejött Egyesült közjogi ellenzék felveszi a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt nevet. A párt az egyes csoportok közötti elvi ellentétek miatt hamarosan több részre szakad. 1890-ben Ugrón csoportja kezdett önállóan szervezkedni, majd Eötvös és 17 képviselő társa vált ki. 1893. szeptemberében Ugrón frakciója visszalépett a pártba, amely ekkor vette fel a Függetlenségi és 48-as Párt nevet. 1895-ben Ugrón kiválásával újra kettészakadt a párt. 113. Mot, 1978. 171. 114. Mot., 1979. 1214. 115. Tvm. 1895. szept. 18. 180