Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

20 lyekkel beadványukat kellőképpen alátámasztani tudták. Ezek hiánya egyértelmű volt a visszautasítással. Az elmondottakból az is következik, hogy a potenciális választóképesek - minden bizonnyal leghatásosabb szelekcióját - az összeíró bizottságok végezhették el. Az indokolotlanul kimaradók ugyanis nem biztos, hogy vették az utánajárást, a fáradságot ahhoz, hogy jegyzékbe vétessék magukat. Az összeírások kormánypárti érdekű torzításának lehetőségét a központi választmány azzal segíthette, hogy az összeíró küldöttségek tagjait saját szempontjainak megfelelően válogatta meg. Hangsúlyozzuk, mindez csak lehetőséget kínál a visszaélésekre, de nem szolgál eleve bizonyítékul ezek megtörténtére. Korábban már utaltunk arra, hogy Tolna megyében az összeírások során a pártpolitikai szempontok torzító hatása nem lehetett számottevő. Ezt erősíti az is, hogy az 1895-ös összeírások során az ideiglenes névjegyzékből nemcsak a későbbi, ellenzéki jelöltként is fellépő Geiger Gyula maradt ki, de a helyi szabadelvű körben jelentős szerepetjátszó Totth Ödön és Leopold Kornél is (94). Más kérdés az, hogy a benyújtott fellebbezések közül a központi választmány az utóbbi kettőét hagyta jóvá. A választmány elutasító döntései azonban még nem jelentettek végleges állásfoglalást, mert az 1874:33. te. biztosította a Curiához való fellebbezés jogát (95), bár Tolna megyében alacsony azok száma, akik éltek is e törvény adta jogukkal, a Curia pedig az esetek nagyobb részében a választmány határozatát erősítette meg (96). Az összeírásokkal kapcsolatos teendők a választások éveiben más jelentős tennivalókkal bővültek. Az országgyűlés feloszlatása után a belügyminiszter általában tíz napnyi határidőt tűzött ki, ezen belül a központi választmány határozott a voksolás napjáról (97). A választmány hatáskörébe tartozott a községek szavazási sorrendjének megállapítása és a választási elnökök személyének kijelölése is. Az elnöki funkciót a választmány többnyire a kormánypárt számára tartotta fönn, amit az 1896-os és az 190 l-es választás adatainak alapján készített táblázatunk is igazol (98). A táblázatból kitűnik, hogy két választás alkalmával mindössze egy ízben, egyetlen kerületben volt a választási elnök ellenzéki párthoz tartozó, s az sem véletlen, hogy éppen a pincehelyiben, ugyanis ebben a kerületben a Szabadelvű Párt még jelöltet sem állított. A választási elnökök személye Tolna megyében ha másra nem is, de arra feltétlen biztosítékot nyújtott, hogy a választások során a szavazatszedő küldöttségek részéről a kormánypártot hátrányosan érintő manipulációkra ne kerüljön sor. A központi választmányról megállapítottak összegzéseként elmondhatjuk, hogy a törvény és mindaz, ami belőle következett, lépéselőnyhöz juttatta a kormánypártot. A törvény kínálta előnyök országosan az eredményekben is kifejezésre jutottak, ami viszont nem zárja ki azt, hogy egyes megyékben - így Tolnában - a helyzeti előny jórészt kihasználatlanul maradjon. 94. TmL. kv. jkv. 1895/20. 21. 23. 95. 1874:33. te. 50. §. 96. TmL. kv. jkv. 1886/61., 1891/32-34, 1893/23-24, 1894/26-28, 1895/70-72, 1896/76-79, 1897/33, 1899/37, 1900/ 63-64. 97. lásd 86. sz. jegyzetet. A belügyminisztériumi rendelet a választás időpontját a következőképpen határozta meg: 1884. jún. 10-20, 1887. jún. 17-26, 1892. jan. 28-febr. 6, 1896. okt. 28-nov. 6, 1901. okt. 2-12, 1905. jan. 26-febr. 4. 98. Tvm. 1896. okt. 18. Tvm. 1901. szept. 22. 176