Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

11 delem alapján, avagy az értelmiségi cenzus alapján számbavettek területi megoszlása: Pl. a központi kerület birtokmegoszlás tekintetében nagy mértékben hasonlít a paksihoz, a birtok alapján összeírtak aránya itt is alacsony (65% körüli) (40), a választásrajogosultak száma mégis magasabb (41). Akülönbseg abból adódik, hogy a szekszárdi kerületben lényegesen többen jogosultak választani házbirtokuk, jövedelmük alapján, illetve az értelmiségi cenzus szerint, mint a paksiban. A választóközönség kerületenkénti megoszlásának értelmezésében - mint az előbbiekben láthattuk - már fontos szerepet kapott a választóképesség alapjának vizsgálata. A jogosultság arányait minősítő adatok azonban önmagukban és egymáshoz való viszonyukban is figyelmet érdemlőek. Elemzésüket - az áttekinthetőség érdekében - a megye átlagai alapján végezzük. Kiindulópontként újra a megyei és országos adatok összevetése kínálkozik. Az összehasonlítás legszembetűnőbb eredménye az, hogy a birtokuk, jövedelmük és régi joguk alapján, valamint az értelmiségi cenzus alapján jegyzékbe vettek megoszlása országos és megyei szinten az abszolút értéket tekintve eltér egymástól, tendenciájában viszont megegyezik (42). Az eltérés lényege, hogy országosan a birtok-cenzus alapján összeírtak aránya alacsonyabb, a jövedelem-cenzus alapján választójoghoz jutottaké viszont magasabb volt, mint Tolna megyében. E jelenség magyarázatát kutatva egyrészt újabb bizonyítékot nyerünk egy korábban tett megállapításunkhoz, nevezetesen ahhoz, hogy a megyében az országos átlagot meghaladó nagyságú, vagyonos paraszti réteg jelenlétével kell számolnunk. Másrészt viszont a jövedelem-cenzus alapján jogosultak viszonylag alacsony szintje arra mutat, hogy a bérlő, kereskedő, iparos réteg súlya kisebb volt a megyében, mint az országos átlag. A választóképesség alapját most már változásában vizsgálva a megyei és országos tendenciák azonossága kerül előtérbe. A fejlődés iránya mindkét szinten a birtok-cenzus alapján összeírtak arányának lassú csökkenése, amit a jövedelem-cenzus alapján választójoghoz jutottak mérsékelt növekedése követ (43). E tendencia mögött a tőkés fejlődés előretörése sejlik. A jövedelem alapján összeírtak arányának a birtok szerinti jogosultak „rovására" történő emelkedése kétségtelen jelezheti azt a folyamatot is, amelyben a birtokos parasztság egy része a tőkés fejlődéssel járó polarizáció áldozata lesz. E folyamat határozott, egyértelmű jelentkezésével azonban csak ott számolhatunk, ahol az arányeltolódás a választásra jogosultak számának csökkenésével egyidejűleg ment végbe. Ismeretes, hogy Tolna megyében - a fentiekkel ellentétben - a jogosultak arányának nagyfokú kiegyenlítettsége volt a jellemző. Ennek alapján úgy véljük, hogy a megyében az 1880-1897 közötti időszakban a birtokstruktúra a választásra jogosultak körében jelentősen nem módosult, s birtokaik elaprózódása sem ölthetett számottevő méreteket. 40. Uo. 41. lásd II. táblázat 1880-ban a választói arányszám közötti különbség 0,9%, 1891-ben 0,3%, 1897-ben 0,8%. 42. lásd III. táblázatot, 43. Megjegyezzük, hogy a változás üteme - a tendenciák azonossága mellett - eltérő volt. Országosan a jövedelem-cenzus alapján választók száma nagyobb, a birtok alapján jogosultak száma viszont kisebb mértékben változott, mint a megyében. 167