Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

Bár ezen a területen régészeti feltárás még nem folyt, feltételezésünk igazát néhány közvetlen adat is igazolni látszik: Hagyomány szerint a holtág medrében kőfalak nyugszanak, melyek évszázadonként csak egy-két alkalommal, rendkívüli szárazságok idején láthatók. Ezekről a romokról már a századforduló idején Wosinsky Mór is tudomást szerzett, de ő csatlakozva a római kor akkori jeles kutatóinak a véleményéhez - ebben a térségben kereste Alta Ripa castrumát és a romokat rómainak tartotta (69). A néphagyomány szerint azonban a holtág medrében, a selyemgyár térségében a közelmúltban ismét megtalált rommaradványok „török templom" falaiból származnak (70). Hogy mi a végső igazság (esetleg mindkét feltevés igaz?), hiteles feltárások nélkül egyelőre nehezen dönthető el. Tény viszont, hogy a gyár alapozása közben 1898ban réz gyertyatartókat, kályhaszemeket, fegyvereket és vas használati tárgyakat találtak, melyek a bizonytalan eredetű falaknál sokkal nagyobb biztonsággal keltezhetők a hódoltság időszakára (71). * A tolnai tábor volt az utolsó, melyről 1686 őszén grafikai ábrázolás készült, s a több alkalommal is idézett írásos híradások is ebben a táborban zárultak. Diani szeptember 22-én az alábbi sorokkal fejezte be naplóját: „Holnap azonban átmegyünk a táborunk mellett épült hídon a Dunán abban a reményben, hogy a várt futár a császári paranccsal a további operatiokat illetőleg megérkezik, melyek meghallgatására a választófejedelem seregei készen állnak ... E szerint nevezetes dolog ezután nem fog történni, s ezzel ezen diarium is berekesztetik hálaadással Isten iránt, ki e hadjáratnak ily szerencsés véget engedett. " (72) Miután Bádeni Lajos kiválasztott ezredei kiváltak a seregből és elindultak Simontornya irányába, a csapatok nagyobb része - igaz nem 24-én, hanem szeptember 29-én - valóban átkelt a Dunán és megindult győri téli szállása felé. A Duna mente sokat szenvedett vidékére ismét csend borult, a pusztulás és lakatlanság csendje. A törökországi követ megyénken átutazó felesége még csaknem egy évtized múltán is így jellemezhette a vidéket: „ Utunkat jan. 23-án folytatva, Adonyon (Adam) és Földváron (Todowar) áthaladtunk, a török uralom alatt mindkettő jelentékeny volt, ma azonban romokban hever. Néhány török város romjaiból ki lehet venni hajdani állapotukat. Az ország e részét erdők borítják és emberekaiig látogatják Hihetetlen nagyszámú vad madarakat láttunk, melyek a puskától nem háborgatva csendes nyugalomban sokáig élnek " (73) 69 Wosinsky Mór: Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig II. Budapest. 1896.655. - 656. A Dunában időszakonként látható falmaradványokat több szerző is említi. V. ö. : Moldoványi József: Tolna vármegyének geograpiai, statistikai és topographiai esmértetése. Tudományos Gyűjtemény 1824. X. 50.; Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I. Pest. 1851. 307. 70 Szilágyi Mihály: i. m. 16. 71 Szilágyi Miklós: Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897-1910). A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. X-Xl. Szekszárd, 1982. 422. 72 Diani: i. m. szeptember 23. 73 Daróczy Aladár: Tolna vármegye közgazdasági leírása I. Történelmi rész. Budapest. 1909. 24. i 139 i