Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai
9 csak ő még büszkén írta: „... sőt olyan terjedelmű város ez, hogy az összes temetők a városon belül vannak" (35). A palánkváron belül a korábbi állapothoz képest kevés változás látható. A Cselebi által leírt hármas palánk és kettős száraz árok - melyek alapján Földvár várát ő a Duna menti legerősebb palánknak tartotta - nem látható rajzunkon, de a rajz kicsinysége miatt ezen nem is csodálkozhatunk. Az azonban látható, hogy a változatlanul négy kerek, palánkszerkezetű bástyával erősített négyszögletes alaprajzú várat széles árok vette körül, melyen két nagy kapu biztosította a ki- és bejárást. Igaz, ezek nem keletre és nyugatra nyíltak - mint ahogyan az Ottendorfmjzán is látható -, hanem északra és délre. Természetesen nem tüntethette fel L. N. Hallardä Cselebi által annyira megdicsért pavilont sem, mely a várárok fölött „...megtekintésre érdemes londsa; a várszolgák itt üldögélnek és a Duna rakodópartját nézegetik" - hiszen a fából készült építmény minden bizonnyal áldozatul esett a tatárok gyújtogatásának (36), Ugyanígy elpusztult Szulejmán dzsámijának a lakótorony csúcsára épített faminaretje is, melyet Ottendorfnál még félholddal díszítve láthatunk. (15. kép). BÖLCSKE ÉS MADOCSA KÖZÖTT szeptember 15-16. Mindössze egy éjszakát töltött a sereg a földvári táborban és már a következő napon, szeptember 14-én tovább indultak a Duna mellett dél felé. D/ÛW naplója szerint „Pax"-ig nyomultak előre, ahol a napot a víz (nyilván a jó ivóvizet érti ez alatt G. A), a bőségesen talált fa és a megérkezett takarmány miatt pihenéssel töltötték. Lehetséges ugyan, hogy az előőrsök eljuthattak ezen a napon Paks alá is, mégis itt feltehetően téved a napló írója. A térképlap dátumozása szerint ugyanis szeptember 15-16-án még a Pakstól északra húzódó síkságon táborozott a sereg (16. kép), de ugyanerre utal a Le Journal tudósítása is, mely szerint szeptember 14-én a császári és szövetséges hadak Földvárról „Pöstkhyre"mentek. Másnap, szeptember 15-én ugyanott „csendesen maradt a tábor" és csak harmadnap vonultak tovább Paks felé (37). Sajnos „Pöstkhy"-vő\ nevén kívül semmi érdemleges információt sem tartalmaz forrásunk, mégis bizonyos, hogy azonos a 19. sz. metszetlap „Potzca " néven jelzett falujával, mely közvetlenül a Duna partján feküdt „Maduscha"-tól néhány kilométernyire északra. Ez utóbbi egyértelműen a mai Madocsával, előbbi pedig a ma Bölcske néven ismert Tolna megyei községgel azonosítható (38). 35 Evlia Cselebi: u. ott. 36 A londsa szó itt közel azonos jelentésű mai változatával, magában az építményben pedig felismerhetjük a Takáts Sándor által a magyar váraknál leírt; szakállszárasztónak, morgószínnek, henyélők helyének, nyári háznak stb. nevezett építményeket, melyek ott ugyanúgy a pihenő katonák beszélgető, „morgolódó" helye volt, mintahogyan az a török váraknál is feltételezhető.; - Takáts Sándor: i. m. Budapest. 1915. 53. 37 Az sem lehetetlen, hogy „Pax" itt azonos a másutt Kis-Paksnak nevezett helységgel, mely ugyancsak nem más mint Bölcske. V. ö. 38. jegyz. 38 Az egy időben született rajz és a hozzá tartozó napló más és más néven nevezi a mai Bölcskét. Ennek okát nem ismerjük, s lehet hogy csupán az idegen anyanyelvűek névtévesztésével magyarázható. Az is igaz viszont, hogy más források sem következetesek ezen a téren. A török defterekben Bocska, Böcske, Böcsek névváltozatokkal találkozhatunk, míg másutt Kis-Paks néven is szerepel a község. V. ö.: Velics-Kammerer; i. m. I. 196, 197, 205., II. 88-89, 93-95, 96. 99-100, 578.; Szamom István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten 1554-1717. Budapest. 1891 - Br Wratiszláv utazása 1591-ben. 131
