Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

másolások útján jöhettek létre. Ezek közül képeinken három változatot közlünk (7). (5-7. kép.) ' Merőben más felfogásban készített, csak sajnos igen kis méretű (4,2x1,2 cm) változat szerepel a Lotharingiai Károly hadjáratairól 1700 körül készült grafikai lapok egyikén. A Buda ostromát ábrázoló központi képet öt apró rajz - Pécs, Simontornya, Szeged, Siklós és Kaposvár - képe mintegy díszítményként veszi körül (8). A felső sor középső képén látható a simontornyai vár most már sokkal reálisabb környezetben; minta dombok aljában, mocsaras környezetben fekvő, laposan elterülő erősség. Az eléggé zavaró miniatürizálás ellenére néhány jellegzetesebb épülete - egy nagyobb épület tömbje, a lakótorony, kupolás dzsámi minarettel és két másik torony - is jól felismerhető. (9. kép.) Ugyanezt az ábrázolási módot ismerhetjük fel a gyűjteményébe a közelmúltban vásárlás útján került - sajnos környezetéből pengével kivágott, így minden szöveges információt nélkülöző - másik metszetünkön is. (9. kép.) Az ismert Simontornya-ábrázolások közül - eltekintve természetesen az új- és legújabbkori képektől - e két metszet látszik a legkésőbbinek. Mindkettő keletkezését a XVIII. század legelső éveire tehetjük (9). A Tolna megyei várak közül a felsoroltaknál jóval több megérte a török uralom kezdetét, sőt nem egy még a hódoltság idején is rövidebb-hosszabb ideig mint török erősség működött (10). Grafikus ábrázolás azonban nem készült, vagy nem maradt fenn róluk, és ugyanígy nem ismerünk afentiekhez hasonló várábrázolásokat a talán jelentéktelenebb múltú, de a buda-eszéki hadiút és a dunai kereskedelem szempontjából mégis igen jelentős Duna melléki palánkvárakról sem (11). Ez utóbbiak hódoltság kori történetére vonatkozóan két igen fontos írott forrást ismerünk, két XVII. századi útleírást: Evlia Cselebi török utazó és Ottendorf Henrik osztrák hadmérnök útinaplóit (12). Mindkét leírás 1663-ban keletkezett, így adataik jól kiegészítik egymást. A bőbeszédű és gyakran túlzásokba eső török utazó 7 a) Sziklán épült vár, előterében egy lovas és egy tevés török, utóbbi mögött egy gyalogos török katona látszik. Justus van der Neyport rajza a Birkenstein könyvben. MTKCs T 3753. b) A vár ábrázolása hasonló mint az előbbi képen, a sziklás várhegy alatt a város épületei láthatók. Az előtérben pedig török és nyugati öltözékű lovas alkudozása. Feltehetően Ercola Scala 1685-ben kiadott „L'origine del Danubio" c. munkájából származik. Kiss István szerint a metszet egy példánya a sümegi múzeumban található. (Kiss István: i. m. 95.) - További egy-egy példányról van tudomásunk a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében is. Előbbi M. 2.942.2., utóbbi MTKCs T 6386 számon, c) Előbbi változata a folyó (Sárvitz fi.) nevének feltüntetésével. Egy bécsi röplapon Pécs és Siklós visszavételét ábrázoló rajzokkal együtt jelent meg. MTKCs T6384. d) Magas sziklacsúcson álló vár, alatta a várárokkal körülvett város, melyet hosszú híd köt össze a mocsár másik oldalával. Az olasz feliratos metszet Gian Giacomo de Rossi római kiadó kiadásában jelent meg a Kaposvár, Szeged és Kalocsa visszavételét ábrázoló metszetekkel együtt az 5. lapon. Címe: „Symonthorna in Ungaria Inferiore", a számozás magyarázata: 1. Simontornya városa, melyet a császáriak bevettek Bádeni Lajos vezérlete alatt 1686-ban. 2. A vár 3. A300 lépés hosszú híd 4. Mocsaras árok, mely 30 lépés széles. - MTKCs T1253. - Ez azonos avval a metszettel, melyről Kiss István megjegyezte, hogy tudomása van róla de megszereznie nem sikerült. A híd hosszát ő tévesen 200 lépésnek jelzi. Kiss István: i. m. 172. jegyz. 9 A kiemelkedő épületek nagyjából a Leclerc-féle metszeten is látható rendben helyezkednek el: karakteresek, biztos információk szerint megraj zoltnak látszanak. Ügy véljük, hogy ez a változat a császári haditanács által 1702. március 19-én elrendelt helyreállítás és megerősítés után, már az új állapotokról készült. - Kiss István: i. m. 103-104., 188. jegyz.: Országos Levéltár: Neoregestrata 1843. No. 55. II. Elenhus 35. - Ametszet eredetije a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum gyűjteményében. Ltsz.: S 81.1.26. írod.: Gaál Attila: Simontornya vára. Élet és Tudomány 1978. 26. sz. Fotója a hátsó borítón. 10 Csánki Dezső a XV. századi, - s a jelenleginél jóval nagyobb Tolna megye területén az alábbi várak létezését látta igazoltnak: Anyavár ( v. Sártornya), Dáró, Döbrököz, Dombó, Györké, Maré, Ozora, Nyék, Simontornya, Szász, Szék, Szekszárd, Tamási. Ezek pedig, - talán az egy Györké kivételével - mind megérték legalább a hódoltság időszakának kezdetét. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest. 1897. 403-407. HA további téves átvételek megelőzésére jelezzük, hogy a Tanulmányok Tolna megye Történetéből IX kötetében „Az ostromlott tolnavár" képaláírással közreadott metszeten nem a tolnai vár látható. A metszet valójában Győr 1598. március 29-i ostromáról készült, s a felületesen olvasott „THONAVFLVS" felirat okozhatta a tévedést. V. ö.: Rózsa György: Régi magyar csataképek. Budapest. 1959. első borító és XXI. tábla. 12 HermannEgyed: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendoif Henrik képes útleírása. Pécs. 1943. (A továbbiakban OttendorfRemik: i. m.) - Karácsony Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította és jegyzetekkel ellátta Karácson Imre. Török-magyarkori emlékek. Török történetírók III. Budapest. 1904. (A továbbiakban Evlia Cselebi: i. m.) 125