Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Nacsa Mihály: Három közlemény a restaurálás gyakorlatából

A kutatóknak feltűnt, hogy az üveg karpereceknél ragasztás nem látszik. Az újabb kutatási eredmények megadták a választ: az olvasztó edényből kiemelt üveget megfelelő vastag szállá húzták, majd meghajlítva melegen ragasztották, és vaspálcán forgatva érték el, hogy a ragasztási felület nem látszik. Római üveg karperec előkerülési helye: A lelőhely Madocsa-Sírvölgy (más néven Bokroshát). A Paks-Dunaföldvár közötti dombvonulattól keletre elterülő síkságból kiemelkedő lapos dombon, a falu szélén lévő gyümölcsfeldolgozó számára cefrésgödröket ástak, ahol két kelta sírt dúltak fel. Az egyikből egy bronz karperec, a másikból - 120 cm mélyről - egy sárga díszítésű dombormintás üveg karperec töredékei kerültek elő. A helyszíni szemlét Gaál Attila régész végezte, az építést azonban addigra befejezték, így ásatás nem volt. (A tárgyakat Tarczal Gyula madocsai lakos szolgáltatta be.) Talaj szerkezete: a 40 cm-es felső réteg hordalékos fekete humusz, alul fehérszínű folyami homok. A sötétkék színű, sárga, ráégetett díszű üveg karperec belső fele sima, kívül profilait, közepén kiemelkedő borda fut végig, mely csavart mintával díszített. Méretei: Á: 8,8 cm; Sz: 1,3 cm; V: 0,9 cm. Restaurálás menete: 1. Tisztítás: A tárgy bekerülése után könnyen tisztíthatónak látszott. Törött és hiányos felületére rátapadt talajszennyeződés volt látható, desztillált vizes áztatással és puhaszőrű kefével látszólag eltávolítható volt. Ezután 5 PH-s E D T-be helyeztem, az esetleges maradék calcium lebontására. Denaturált szeszes, majd újabb desztillált vizes öblítés után 1:1 arányú hidrogénperoxid és salétromsav 10%-os oldatába helyeztem. Ismét desztillált vizes öblítés következett, majd alkoholos víz-elvonás, szárítás. A tárgy visszakapta áttetsző csillogását. A törési felületek illeszthetőek voltak. A két darab kb. 3/4 részét adta a karperecnek. 2. Átitatás: Az átitatást vákuum alatt 10%-os P V A-val végeztem, mindaddig, míg felszálló buborékok jelentkeztek. 3. Ragasztás: Az üveg ragasztására, ha a felületek tökéletesen illeszkednek, csak olyan ragasztót használhatunk, melynek adheziókepessege igen nagy. Esztétikailag és statikailag a legmegfelelőbbek és gyakorlatban a következők a legelterjedtebbek: 1. Polivinilbutirál alkoholos oldata. (A hideg folyás lehetséges, ezért utólagos igazítás szükséges); 2. ARALDIT AY 103 HäTER HY956,30-40 C fokra melegítve; 3. Kontakt ragasztó IS-12 (a kötés nyomásra jön létre, a víz oldja); 4. Bedakrill; keményedése 3-6 óra, a kötés előtt korrigáció lehetséges. Én bedakrillt használtam a karperec ragasztásához. 4. Kiegészítés: Mivel a tárgy csak áttetsző és nem átlátszó, kiegészítésre Kalloplast R két komponensű kopolimert használtam, mely gyöngy polimerből és monomerből áll. Ez egy hidegen polimerizálódó fogászati anyag. Az összeragasztott karperec külső felületéről, mivel mintája ismétlődő, szilikon lenyomatot vettem. Nagyobb felületről, mint a hiányzó rész, hogy az azonos mintát pontosan fel tudjam helyezni. A szilikon mintánál nem szükséges formaleválasztót használni, mert a szilikon merevedés után leválasztható a felületről. A hiányzó rész helyére illesztve a széleket, cellux-szal rögzítettem, és a pótlandó részt ragasztó anyag használata nélkül, közvetlen a helyére öntöttem. A kalloplastot 2:1 arányban kevertem, majd 30-40 C fokos vízfürdőbe helyeztem. Ez gyorsítja a kötődési időt, megakadályozza az anyag felforrását, illetve buborékosodását. A kötési idő így - az anyag mennyiségétől, vastagságától függően - 5-10 perc. Ha pontos a minta felhelyezése, a szélek illesztése és a feltöltésnél csak a kívánt szintig megyünk el, minimálisra csökkenthető az utólagos ledolgozandó felület. A kalloplast megmunkálására legalkalmasabbak a fogászati függőmotorba befogható különböző típusú fiszurák, frézerek és csiszolókövek, melyeknek segítségével könnyen elvé460