Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Szörényi László: Tolna megyében lőtt vetési varjak (Corvus Frugilegus) gyomortartalom vizsgálata
* Minden esetben megadtam egyes frakciók darabszámát is, de ezek az eredmények nem mindig értékelhetők (a nagy számú törmelék miatt bizonytalanok az adatok). A növényi anyagok nagy része különböző mag (62%). Legjelentősebb a kukorica aránya: a vizsgált gyomortartalmak 52%-ában kimutatható volt. A haszonmagok közül a napraforgó 9, a búza 7, a cseresznye 6, a zab 1 százalékban voltjelen. Alacsony, mindössze 9% az összes gyom mag aránya. Különösen alacsony ez az érték, mivel ide soroltam a nem determinált magokat is. Az állati eredetű tápláléknál, a várakozásnak megfelelően, legmagasabb az ízeltlábúak aránya, a vizsgált anyag 84%-ában szerepelt. Ez a számarány azonban mennyiséget nem takar, ezért szükségszerűen magas az egyéb állati eredetű frakciók aránya is. A megvizsgált gyomortartalmak 40%-ában találtam csigákat, 11%-ában madártojást, 1%-ában madárfiókát és 4%-ában földigiliszta féléket. Mindössze a vizsgált anyag 3%-ában találtam emlős maradványokat, de ezek közül egy sem volt mezei pocok. A megvizsgált vetési varjú gyomortartalmak nagy részében ugyan kimutatható volt valamilyen ízeltlábú (elsősorban rovar), de egyrészt ezek mennyisége nagyon kicsi volt, másrészt egy fajból egy gyomortartalomban csak néhányat lehetett találni. Ez is bizonyította azt, hogy a vetési varjak táplálkozási területein jelentős rovargradáció nem volt. A vetési varjak gyomrában található növényi és állati táplálékok mennyiségi összevetése nem célszerű, mivel a különböző anyagok emésztődési gyorsasága más és más. Vannak olyan táplálékok, amelyek gyorsan felszívódnak, vannak viszont olyan anyagok, melyeknél maradványai csak a szájon keresztül, köpet formájában távoznak a gyomorból. A Vertse Albert által 1943-ban vizsgált gyomortartalmakat összehasonlítva az általam 1977-ben gyűjtött anyaggal, érdekes következtetéseket tudtam levonni. A kukorica számaránya a két vizsgálatban közel azonos (52, illetve 55%); a napraforgó aránya az 1977-es vizsgálatbanjóval magasabb (1% helyett 9%). A búza a régi anyagban magasabb értékkel szerepel, de az eltérés nem jelentős (7%, illetve 12%). Hasonló az arány a cseresznyénél (3%, illetve 6%). A gyommagnál ugyan jelentős a különbség, de ennek oka az is lehet, hogy én a nem determinált magokat is a gyommagok közé soroltam (2%, illetve 9%). Az ízeltlábúak aránya a két vizsgálatban az eltérő kiértékelési módszer miatt sajnos nem volt összehasonlítható. Érdekes viszont az egyéb állati táplálék összehasonlítása. Madártojás a Vertse-féle anyagban nem szerepelt, nálam viszont az összes vizsgált gyomortartalom 11%ában volt kimutatható. Vertse Albertnél nem szerepelt madárfióka, nálam egy esetben volt, és ennek érdekessége, hogy vetési varjú fióka volt. A Vetrse Albert által vizsgált gyomrok 6%ában volt mezei pocok, én viszont egy gyomortartalomban sem találtam maradványait. Más az arány a földigiliszták és a csigák esetében. Míg a Vertse-fé\e anyagban 1, illetve 13% volt, addig az én vizsgálatomban 4, illetve 40%. 453