Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Szörényi László: Tolna megyében lőtt vetési varjak (Corvus Frugilegus) gyomortartalom vizsgálata

Szörényi László: TOLNA MEGYÉBEN LŐTT VETÉSI VARJAK (CORVUS FRUGILEGUS) GYOMORTARTALOM VIZSGÁLATA A vetési varjak táplálkozására vonatkozó vizsgálatok a századforduló idején kezdődtek. Az első komoly bromatológiai munka Vertse Albert nevéhez fűződött, aki 1943-ban nemcsak az akkori Madártani Intézet által gyűjtött vetési varjú gyomortartalom és köpet anyagot elemezte, hanem a kortársak ide vonatkozó vizsgálati eredményeit is összegezte. Vertse Albert munkája óta nagyobb anyagot feldolgozó gyomortartalom elemzés nem volt. 1945 után a mezőgazdaság mind jellegében, mind szerkezetében megváltozott. A mezőgazdasági táj arculatában bekövetkezett változások hatására, ezen élettérhez szorosan kötődő vetési varjú táplálkozási körülményei is módosultak. A vetési varjú viselkedését pusztán külső megfigyeléssel vizsgálva táplálkozására vonatkozóan gyakran hamis következtetéseket lehetett levonni. Szükségesnek mutatkozott olyan vizsgálati módszer alkalmazása, amely ugyan nem minden esetben volt általánosítható, de mindig konkrét és pontos eredményt adott. Ilyen okok miatt tartottam jelentősnek a 132 db Tolna megyében lőtt vetési varjú gyomortartalmának elemzését. A teljes vizsgálati anyagot magam gyűjtöttem, így alkalmam volt a begyűjtés körülményeit minden esetben feljegyezni. A4/l-től 4/5 számú minták kivételével valamennyi vizsgálati anyagot lelövéssel gyűjtöttem. Költési időben mindegyik vetési varjút fészektelepen lőttem. Fészkelési idő után a madarak csaknem teljesen eltűntek a vidékről. Mindössze Pálfa és Sárszentlőrinc környékén lehetett látni 40-50 fős dolmányos varjúcsapatokban 10-15 db vetési varjút. Ebben az időszakban csak nagy nehézségek árán sikerült a terepen mozgó gépkocsiból összesen 15 db vetési varjút lőni. A vizsgálat csak a tavaszi és a nyári aszpektusban, pontosabban 1977. IV. 16. és 1977. VIII. 30. között gyűjtött gyomortartalmakra terjedt ki. A költési időben lőtt vetési varjak nem és kor szerinti megoszlása: add8%, ad9 61%, juv 27%, fióka 4%. Költési időszakban a tojók jobban ragaszkodtak a fészekhez; ezt bizonyítja, hogy a lőtt madarak zöme tojó volt. Ezen időszakban kézre került 10 db addközül egy madáron szabályos kotlófoltot találtam. Amennyiben a boncolás során a vizsgált madár nyelőcsövében is találtam táplálékot, annak anyagát a gyomortartalommal együtt vizsgáltam. Vizsgálat előtt tized gramm pontossággal mértem a gyomortartalom (esetenként a gyomor + nyelőcsőtartalom) nyers súlyát. A gyomortartalmat frakciókra (táplálék csoportokra) különítettem, majd elvégeztem a határozást. A meghatározható növényi és állati anyagok darabszámát és frakciónkénti súlyát is feljegyeztem. A vizsgálati anyagot a könnyebb kezelhetőség miatt előbb 40-50 C-fokon szárítószekrényben szárítottam, majd a vizsgálatok befejezése után formalinnal tartósítottam. A kimutatásba bevettem azokat a gyomortartalmakat is, melyekben nem volt táplálék. A vizsgálati anyag determinálásához a Tolna megyei Növényvédő Állomás összehasonlító rovargyűjteményét is használtam. A százalékok számításánál egészre kerekítettem. A vizsgálatra felhasznált 132 gyomortartalomból összesen hétben (6%) nem lehetett táplálékot determinálni, ezekben a gyomrokban is volt azonban sárga, vagy barna színű folyadék. 122 gyomorban volt valamilyen növényi anyag (92%). Állati eredetű anyag összesen 118 gyomorban volt, ami nagyon magas érték (89%). Ez az adat a tavaszi aszpektusban 96%, 29 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 449